Referencia minőségű ABBA könyvvel jelentkezett a Helikon, mely méltó módon tálalja a svéd együttes teljes történetét és életművét. A nagyalakú, formalakkozott, keményfedeles kötet igényességről és nagyfokú hozzáértésről tanúskodik, melyet még azoknak is érdemes kézbe fogniuk és átlapozniuk, akik alapesetben nem feltétlen érdeklődnének a svéd együttes iránt.

Az album szerkesztése célratörő, precíz, tanítani valóan egyértelmű. A tördelés és a korrektúra minősége köröket ver a hasonló kiadványokra. A tipográfia szintúgy csodálatos. A képek és szövegblokkok aránya és elrendezése pedig egyenesen művészi vénáról tanúskodik.

A jól választott font-típusok és a megfelelő betűméret nem csak esztétikailag teszik teljessé a kiadványt, de könnyen olvashatóvá, tehát könnyen befogadhatóvá is. Ami az ABBA sokgenerációs rajongótáborát tekintve kifejezetten jó döntésnek bizonyul, hiszen az idősebbek vagy gyengébben látók jóval könnyebben boldogulnak vele, mint jelen korunk nyomdatermékeinek javarészével. A papírminőség és szöveghez használt festék szintén sokat emel a kiadvány élvezhetőségén és színvonalán. A szó legszorosabb értelmében véve öröm kézbe venni ezt a könyvet.

A rendkívül jól tagolt és egyértelműen haladó történet a négy zenekari tag születésével és gyermekkorával indul, majd végigvezet az egész karrier történeten. Időrendben Björn Ulvaeus és Benny Andersson korai zenekaraitól, majd első közös szerzeményétől, Stig Anderson menedzser zsenialitásáig. Anni-Frid Lyngstad és Agnetha Fältskog zenei pályafutásainak indulásától, majd a két énekesnő a fiúkkal kialakult páros románcán át, a híres zenekarnév megszületéséig. Az első lemezek elkészítésétől, az Eurovíziós Dalfesztivál megnyerésén és az azt követő diadalmeneten át, egészen a leállásig. A musicalektől az utólag kiadott válogatásokig, a tagok szólólemezeiről sem megfeledkezve jutunk el végül a legutóbbi Voyage című visszatérő albumukig és az azt megtámogató úgynevezett ABBAtar koncertekig.

Carl Magnus Palm, a téma valódi szakértőjeként egy igen alaposan kikutatott tényanyagot tár az olvasók elé. Mely mégsem fullad unalomba, mert az ABBA történetét alaposabban ismerők számára túl sok újdonsággal nyilván nem szolgáló száraz tananyag helyett inkább egy olyan sztorit vezet végig, mely nemcsak, hogy szinte regényszerűen olvasmányos  – az élet írta rendhagyó fordulataival akár még forgatókönyv alapnak is megfelelne. Mindezt biztos kézzel, történészi alapossággal, a forrásanyagok beható ismeretével és ismertetésével. Egyfajta sokszor átszűrt, átgondolt és jó ideje leülepedett ismeretanyag átadásáról van szó, szinte tökéletes tömörítéssel. Ami így nem csak a rendkívüli történések sokaságát teszi emészthetővé, de időnként egy-egy félmondattal vagy -látszólag odavetett- jelzővel olyan összefüggésekre is rávilágít, amikhez ténylegesen a választott téma avatott ismerőjének, professzorának kell lenni.

Nagy erénye az írásnak, hogy nem megy át személyi kultuszba, elvtelen ajnározásba, nem egy kitartott bértollnok utólagos történetátfestése. De nem is abban találja meg önnön létjogosultságát, hogy ismert embereket döngölne a sárba. Carl nem lakkoz, nem fedi el a cikibb dolgokat, nem hallgatja el a gyengébb produkciókat sem. De nem is festi túl a sikereket és nem értékeli túl a saját krónikás szerepét sem. Hanem mindvégig igyekszik az arany középúton maradni. Se nem megy át kioktató fontoskodásba, se nem aljasodik pletykalapos bulvárszintre. Mert ilyen őszinte és szerény módon, szépen, kulturáltan is el lehet mondani a dolgokat. Nem kell mindenáron lemenni kutyába. Nem kell valamelyik véleménybuborék tagjaként a másik véleménye ellen uszítani, vagy a szaftos részletekben vájkálva élvezkedni mások botlásain, nyomorúságain.

Őszintén kíváncsi lennék, hogy a hazai zenebarátok közül például hányan tudták, hogy fiúk még akkor is készítettek pornófilmekhez zenéket, mikor már együtt voltak Agnethával és Fridával. Vagy, hogy vajon hány olyan világsztár státuszú, elsővonalbeli előadó van még, amelyik írásba merné engedni a korabeli produkcióival kapcsolatos negatív véleményét, szó szerinti idézetként… Ehhez képest mind a négyüktől olvashatunk kritikus és önkritikus mondatokat. Őszintén, tisztán és egyenesen beismerve, ha valahol valami nem sikerült és, hogy messze nem volt tökéletes a karrierjük minden állomása… Ennek fényében lehet csak igazán értékelni és a maga helyén kezelni a világraszóló sikereket és a zenei életre gyakorolt, máig szűnni nem akaró hatásukat.

Egyetlen komoly hiányossága a műnek és egyben a kötetnek, hogy nem teljes a diszkográfia. Az ember nyilván nem róná fel a hétszázötvenhetedik rissz-rossz licenc-válogatás hiányát. De azért a Live At Wembley Arena koncertalbum kimaradására tényleg nehezen tudnék elképzelni bármiféle értelmes indokot. Mi több, ez esetben akár még az sem lett volna túlzás, ha a magyar változat önhatalmúlag kiegészült volna egy dupla oldallal, a többi bemutatott hanghordozó mintájára.

Ugyanez a helyzet a videó-kiadásokkal, kezdve a korabeli LaserDisc, majd VHS, Video CD verziók után az aktuális DVD és Blu-ray korongokig. Furcsa ez a szerzői döntés, mert az ABBA már a kezdetektől fogva igen nagy hangsúlyt fektetett a látványra, a karrierjük csúcsán meg egyenesen ontották magukból a klipeket. Az ausztrál turnén forgatott ABBA moziról, az élőzenés tévészereplésekről és a koncertfilmekről már nem is beszélve.