Számoljunk le a tévhittel, hogy a méh jó, a darázs pedig rossz! Mind a kettőnek fontos szerepe van az ökológiában. De ha mégis darázs- vagy méhszúrás érne minket, mutatunk pár természetes megoldást az enyhítésükre.

A méheket szeretjük, a darazsakat utáljuk

A londoni University College biodiverzitással foglalkozó intézetének kutatói rávilágítottak arra, hogy rettentően negatív a darazsak megítélése, sőt az emberek szerint ők a legutáltabb rovarok. Ez az utálat nyilvánvalóan a fullánkos törzsek miatt alakult ki, melyek a darazsaknak csupán 1 százalékát teszik ki, és közülük is csupán 2 faj van, amely kapcsolatba kerül az emberrel: a lódarázs és a kecskedarázs. Összes utálatunk forrása ez a két állat.

Bár az sem segít a sárga-fekete csíkos fullánkosoknak, hogy már Arisztotelész lejegyezte, hogy a darazsak szúrása fájdalmasabb a méhekénél. Ezt az amerikai rovarász, Justin Schmidt 2016-ban számszerűsítette is: a méhek szúrásának erőssége a Schmidt-fájdalomskálán 0,5 és 2,5 között, a darazsakénak 0,5 és 4 között volt.

Az egyetem kutatásában embereket kérdeztek arról, milyen benyomásokat társítanak a méhekhez, illetve a darazsakhoz. A méhek megítélése határozottan pozitív volt. Olyan kifejezéseket társítottak hozzájuk, mint méz, virágpor, beporzás, szorgalom. Ezzel szemben a darazsak mellé csupa negatív jelző került: szúrás, veszély, fájdalom.

A másik tényező, amire rávilágítottak, az, hogy azoknak a tudományos munkáknak a száma, melyek a darazsakról szólnak, elenyésző a méhekkel foglalkozó anyagokéhoz képest. A beporzók pusztulása miatti globális aggodalom hatalmas mértékű közérdeklődést és támogatást eredményezett a méhek számára. A cél az volna, hogy azt a pozitív szemléletet, amelyben a méhek részesülnek, ki lehessen terjeszteni a többi beporzóra, így a darazsakra is.

Most akkor hasznos a darázs?

A rovarok olyan alapvető ökológiai feladatokat látnak el, mint az ízeltlábúak populációjának mérséklése, a szerves anyagok lebontása és a beporzás. Bár az utóbbi feladatkörben legtöbbször a méhek munkáját emeljük ki, más bogarak, pillangók, legyek és bizony a darazsak is alaposan hozzájárulnak a sikerhez.

A darazsak utódaikat elsősorban magas fehérjetartalmú, állati eredetű szövetekkel táplálják. Ők tehát a méhekkel ellentétben ragadozók. Hallani olyan eltúlzott tévhitet, hogy a kecske- és lódarázs a háziméheket gyilkolja, de ez hamis állítás. Bár léteznek olyan darázsfajok, akik a méhek lárváit is levadásszák, többségük hernyókkal, más kártevő rovarok utódaival és egyedeivel táplálja saját lárváit. A kifejlett egyedek nektárt is fogyasztanak energiájuk pótlására, ezzel pedig kiveszik a részüket a beporzásban.

Kevéssé feltárt terület, hogy mivel ragadozók, a biológiai szabályozásban is kiválóan teljesítenek. A gyorsan szaporodó ízeltlábúak populációszabályozásában a madarakkal és a kétéltűekkel vetekszenek.