Debrecen polgármestere nyilatkozott a Debreceni Sportéletnek a DVSC szereplése kapcsán. Városunk vezetője mondandójában úgy fogalmazott, mindig lehet magasabbra emelni a lécet.

Bebizonyosodott, jó döntést hozott a város vezetése, hogy a nemzetközi befektetői csoportra bízta a DVSC-t. Számított arra, hogy a tulajdonosváltás után az első szezonban a 3. helyen zárja a bajnokságot a csapat?

Amikor tavaly nyáron bejelentettük az új befektető érkezését, úgy fogalmaztam, hogy legalább két év, mire európai szintű csapatot építünk. Maga az új tulajdonosi kör is óvatos ígéretet tett, hiszen a DVSC-re hosszútávú projektként tekintettek, ezért az első évre a biztos bennmaradást, a stabil középmezőnyt tűzték ki célként. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tettünk volna meg mindent, hogy már az első évben sikeresek legyünk, de bizonyos értelemben valóban nagyon kellemes meglepetés volt, hogy egyre jobb teljesítményt nyújtva, egy nagyon erős tavaszt produkálva megszereztük a bronzérmet, és ezzel a nemzetközi kupaszereplés jogát. Ez persze nem jelenti azt, hogy máris európai szintű csapatunk van. Lehet, hogy előrébb járunk a csapatépítés folyamatában, mint gondoltuk, de még nem értük el a célunkat. A DVSC-nek – hagyományaihoz híven – rendszeres nemzetközi kupaszereplőnek kell lennie, középtávon pedig évről-évre a bajnoki címért kell küzdenie.

Az utolsó fordulóban dőlt el a bronzérem sorsa, azt az Újpestet kellett legyőzni, mely gárda „mumusa” a Lokinak. Mikor érezte azt, hogy megvan az érem?

Érdekes ez a „mumus” kifejezés, mert éppen azt tartom az egyik legnagyobb előre lépésnek az elmúlt szezonokhoz képest, hogy nem kellett félnünk egyetlen ellenféltől sem. Az Újpestet például ősszel 4-1-re győztük le, és idegenben is pontot szereztünk ellenük. De óriási fegyverténynek tartom, hogy több mint tíz év után győztünk a Ferencváros otthonában, ráadásul nagy nyomás alatt, hiszen csak a három pont megszerzésével tudtuk magunkhoz ragadni a bronzérem sorsát az utolsó fordulóra. Ráadásul hosszú évek után végre újra elmondhatjuk, hogy Debrecenbe azzal a céllal jöttek az ellenfelek, hogy ne kapjanak ki. Újra tisztelet övezi a Nagyerdei Stadiont, nem véletlenül, hiszen látványos, gólra törő játékot kaptak a szurkolók. Ennek óriási jelentősége van abban, hogy növeljük a nézőszámot. Visszatérve az Újpest elleni meccsre, minden úgy alakult, ahogy terveztük. Uraltuk a mérkőzést, még az első félidőben megszereztük a vezetést, a második gólunk után pedig már érezhető volt, hogy ez a csapat van annyira jó, hogy ne engedje visszajönni a meccsbe a lila-fehéreket. Az utolsó negyedórában pedig szerintem már mindenki a lefújást várta, addigra megnyugodhattunk.

Az első csapat mellett a kis Loki is előkelő helyen zárt, illetve a DVSC Labdarúgó Akadémia három csapata nyert bajnoki címet. Kijelenthetjük, hogy a 2022-2023-as szezon a DVSC sikeréve volt?

Ezt a kérdést két részre bontanám. Természetesen a DVSC egy olyan klubbá vált az utóbbi évtizedekben, amelynél nem jelent meglepetést, ha bármely hazai sorozatban győz. Nagyon büszkék lehetünk az U14-es, az U15-ös és az U16-os bajnokcsapatra is, ez is bizonyítja, hogy a fiatalok jó úton járnak. Nem mellékes az sem, hogy ők debreceni családok gyermekei, és polgármesterként örülök annak, hogy sikerélményük van itt. Ők azonban még éppen csak kinőttek a gyermekkorból, nem helyezhetjük rájuk azt a nyomást, hogy a DVSC mezében eredményeket kell elérniük. Bizonyos értelemben tehát sikerév volt az idei. A DVSC-II. esetében már lehetnek nagyobbak az elvárásaink, hiszen az NB3-as bajnokság egy fiatal játékos számára az élvonalbeli csapat előszobája. Úgy tartják, hogy egy klub utánpótlásképzése eredményesnek nevezhető, ha korosztályonként egyetlen fiatal futballistát be tud építeni az első csapatába. A kis Loki tele van olyan tehetségekkel, akikben megvan ez a potenciál. Az, hogy 18-19 éves tehetségeink lényegében első felnőtt szezonjukban a negyedik helyen zártak, figyelemreméltó eredmény.

A labdarúgók mellett nem feledkezhetünk meg a kézilabdázókról sem, ugyanis ezzel teljes a DVSC sikeréve, a Magyar Kupában és a bajnokságban is a 3. helyen végeztek a lányok…

És ezzel kihozták a maximumot ebből a szezonból. Mindenki tudja, hogy a Győr és a Ferencváros más kávéház, a realitás talaján maradva a bajnoki bronz és a Magyar Kupa-érem volt az elérhető legnagyobb siker. Voltak a szezonnak hullámhegyei és hullámvölgyei, többször a két „nagyot” is sikerült megszorongatni, máskor becsúsztak kellemetlen vereségek, de az összképet tekintve ez egy nagyszerű szezon volt. Úgy is mondhatnánk, hogy éppen a gyümölcsét fogyasztjuk az elmúlt tíz év szisztematikus építkezésének. A viharos esztendők után a költségvetés stabilizálása, a jól átgondolt igazolások és az utánpótlásra jellemző kiemelkedő szakmai munka eredményeként idényről-idényre fejlődik a csapat és számos saját nevelésű játékossal érte el, hogy jelenleg egyértelműen az ország harmadik legjobb csapata lett. Talán az Európa-Ligában lehetett volna még egy szintet lépni a negyeddöntőbe jutással, de hiába nyertünk meg hatból négy meccset a csoportkörben, nem nevezhetjük érdemtelennek a két skandináv csapat továbbjutását. De igazán komoly hiányérzetünk nem lehet a lányokkal kapcsolatban.

Magasra tette a lécet a DVSC. Ön szerint lehet emelni a magasságot?

Mindig lehet. Ahogy említettem, a DVSC Schaefflertől várok egy áttörést a nemzetközi porondon, miközben természetesen a harmadik helynél nem adnánk alább a bajnokságban. A keretben ismét együtt marad egy erős mag, ez a kiegyensúlyozottság sokat érhet, bízom benne, hogy az érkezők is gyorsan beilleszkednek majd. Labdarúgásban maradnék óvatos, ha már egyszer bevált ez a hozzáállás. A most zárult szezonban a Kecskemét mögött a DVSC volt az elvárásokat leginkább felülteljesítő csapat, ehhez képest már olvashattunk olyan véleményeket, hogy a 2023/24-es bajnokságban a Loki a Fradi fő kihívója lehet. Jó lenne, ha kettesével vennénk a lépcsőfokokat, de hiszek a kézilabdában már bevált fokozatosságban. Ha megszilárdítanánk a helyünket a dobogón, ezáltal egy év múlva ismét elindulhatnánk a nemzetközi kupában, én már elégedett lennék. Srdjan Blagojevic személyében nagyon jó edzőt találtunk, és bízom benne, hogy amennyire lehetséges, sikerül együtt tartani, sőt kicsit talán erősíteni is a csapatot az átigazolási időszakban. Az Európa Konferencia Ligában nem támasztanék elvárásokat: a játékosoknak legyen tapasztalatszerzés, a szurkolóknak pedig élmény újra nemzetközi mérkőzést átélni a Nagyerdei Stadionban.

KZT