Az ismert (és nem csak az ismert) dalok sebességének manipulálása nagy múltra tekint vissza. Mint a Guardian írja, elegendő Kanye West korai korszakának felgyorsított soulmintáira gondolni, vagy a közelmúltból a hyperpop műfajra, illetve másik végletként az underground hiphop legendája, DJ Screw “chopped and screwed” stílusára, ami szintén éreztette a hatását a mainstreamben. Az internet és a könnyen hangmanipuláló szoftverek pedig gyakorlatilag mindenki számára lehetővé tették, hogy felgyorsítson vagy lelassítson egy számot, és az eredményt feltöltse valahova.

Azonban igazán a TikTokon kezdtek el hódítani a felpörgetett, néha “nightcore” vagy egyszerűen “sped up” címkével ellátott verziók. Az elmúlt hetekben sok cikk született például arról, hogy Jenna Ortega sajátos táncát a Wednesday sorozatból hányan reprodukálják a platformon – ezek alatt a videók alatt legtöbbször Lady Gaga Bloody Mary című számának felgyorsított változata hallható. (A Netflixen eredetileg a Cramps Goo Goo Muck című dala szól a jelenetben.)

Arról, hogy mi az oka ennek a különös népszerűségnek, a Billboard cikkében több feltevés is olvasható. Van, aki szerint az van a jelenség hátterében, hogy a felgyorsított verziók gyorsabban váltanak ki hatást, és ez nagyon fontos ezen a platformon; mások szerint onnan indult az egész, hogy a táncosok szerették ezeket. A Z generáció számára – mondja a MIDiA piackutató munkatársa – a passzív zenehallgatást egyre inkább felváltja az “aktív részvétel”, ami nemcsak azt jelentheti, hogy saját videókat készítenek, hanem – egyszerű eszközökkel – magába a zenébe is belenyúlnak.

Ha egy dalnak a felgyorsított változata sikert ért el, akkor az az eredeti népszerűségére is hatással van. A trend olyan jelentős lett a TikTokon, hogy a népszerű, sokmilliós követőtáborral bíró videósok, akik ilyesmiket gyártanak, amolyan influenszerként hozzá tudnak járulni egy sláger felfutásához. A kiadók és marketingesek nemcsak nekik fizetnek azért, hogy a promotálandó dal változatát elkészítsék és kirakják (a Billboardnak két, név nélkül nyilatkozó marketinges dalonként 50-200 dolláros összegről, vagyis 18-75 ezer forintról beszélt), hanem hivatalosan is megjelentetnek ilyen verziókat.

“Régen a klubremixekkel értük el, hogy minél szélesebb körhöz elérjen egy dal, ma a felgyorsított vagy lelassított változatok érik el ugyanezt a hatást” – mondta a Billboardnak a Universal Music Group A&R-stratégiáért felelős vezetője. Persze így “nem kell 50 ezer dollárt fizetni egy híres DJ-nek a remixért”, hanem ennek töredéke elegendő a promócióra, ami ráadásul még hatásosabb is.

Van azért ellenállás azzal szemben, hogy hivatalosan kiadják ezeket a gyors vagy lassú változatokat: “az elmúlt hat hónapban azt magyaráztuk a zenészeknek, menedzsmenteknek, hogy ez az új remix; könyörögtünk, hogy bízzanak meg bennünk és adjanak rá engedélyt” – mondta az UMG munkatársa.

Az eszköz különösen alkalmas arra, hogy régebbi dalok iránt újra felkeltse az érdelkődést, hiszen ha ismerős a dallam, akkor a gyorsított verzióra is könnyebben ráharapnak. Ami persze visszatetszést is kelthet. A Guardiannak például a zenész-aktivista Damon Krukowski arról beszélt, hogy annak, hogy a kiadók régi dalok felpörgetett változataival akarnak pénzt keresni, mindenki kárát látja, aki “megpróbál valami új zenével előállni”.

Az egyik legsikeresebb sped up dal, aminek már nagyobb a hallgatottsága a Spotify-on, mint az eredeti verziónak: