A férfi öltözködés története tele van legendás alakokkal, akiknek stílusa jelentősen befolyásolta a ruhatárunkat.

Hosszú időn keresztül az „udvar” öltözködése és a katonai uniformisok hatottak legjobban a férfi ruhatárra. Hamarosan viszont megjelentek azok a példamutató személyiségek, akik egymagukban voltak képesek jelentős változásokat előidézni. Ezen férfiúk legtöbbje olyan személyes ízléssel viselte a kor szellemének megfelelő ruházatát, hogy az nyomot hagyott másokban, és ez által irányzatokat indított el.

A legelső ismert „stílusdiktátor” egy jómódú angol polgár, Beau Brummel volt, aki az ezernyolcszázas évek elején Londonban megteremtette a dandyzmus irányzatát, azzal, hogy szakítva a kor öltözködési szokásaival, szűkre szabott hosszú, de elöl nyitott kabátot varratott magának, szűk nadrággal, magas galléros ingekkel és mesterien megkötött nyakkendőkkel. Brummel óta beszélhetünk a szó klasszikus értelmében férfi divatról, e kortól jelennek meg írások és magazinok, amelyek a férfiak ruházkodásával foglalkoznak. Brummel korszaka óta emlegetjük a londoni szabóságokat világszerte, az ő ideje óta sikk ott készíttetni egy tradicionális kézzel varrott méretes darabot.

A leghosszabb ideig walesi hercegként regnáló, és a királyságra idős koráig türelemmel váró későbbi VII. Edwardnak köszönhetjük a mai öltöny – zakó vonalát, ő volt az, aki az udvari hosszú kabátokkal (gehrock) szemben előszeretettel viselte a rövidebb sportosabb változatokat. A walesi herceg szívesen utazott, és feltűnő, különlegesen összeállított ruhatárával vitathatatlanul  a kor irányadója lett. Neki köszönhetjük a szövetnadrág első oldalán végigfutó élvasalást, valamint azt is, hogy a mellény alsó gombját mindig nyitva viseljük. A róla elnevezett stílus az Edwardian, ami magasra szabott puha vállas és szűk, egyenes vonalú nadrágos öltöny vonalat jelent. 

Unokája, aki rövid uralkodása után, miután elvált nőt akart elvenni, és ezért a trónról lemondani kényszerült, a Duke of Windsor rangot kapta, előszeretettel viselt bátran kockás öltönyt – ezt a mintát később róla nevezték el –  hasított bőr barna lábbelivel, és szívesen keverte öltözékében a különféle csík és kocka mintákat, kicsi és nagyobb pettyekkel és paisley motívumokkal. Amerikai látogatása idején, 1924-ben, az ottani újságok részletekre kitérve számoltak be az angol herceg stílusáról, őt akkor egy egész világ utánozta. Egyértelműen őt nevezhetjük a modernkor legjobban öltözött és legtöbbet utánozott emberének.

A királyok korszakát a harmincas évektől Hollywood vette át, a színészek által diktált stílus kiegészítve a zenészekével mind a mai napig meghatározza az öltözködésünket. Gary Cooper tört-fehér kétsoros öltönye kék sállal, Cary Grant legendás szürke kockás öltönyei polka pettyes nyakkendővel, Clark Gable szélesre szabott öltönyei, vagy Fred Astaire makulátlan szmokingjai legendákká váltak, őket utánozni, a stílusukban járni mindennapos téma volt. A hatvanas évek sztárjai, Marcello Mastroianni, Steven McQueen, Sean Connery vagy éppen Alain Delon egy – egy filmben játszott szerepükkel hatottak a divatra, de magánemberként már korántsem voltak annyira stílusosak, mint elődeik.

Persze minden pillanatban tökéletesnek lenni, komoly feladat. Cary Grant ezt egyszer úgy fogalmazta meg, hogy

„A legnehezebb dolog az életben folyamatosan Cary Grant-nek lenni.” 

Korunk sztárjai a nyilvános eseményeken tökéletesen kitaláltak és „megcsináltak”, de hétköznapjaikban csak kevesen nevezhetőek igazán példamutatónak. Pedig az igazi stílus örök. Nem attól függ, hogy villóznak-e a vakuk, az igényesség nem esemény függő, hanem a személyiség igazi tükre.