Október 30-án hajnali három óráról kettőre tekerjük vissza a mutatókat.

Az október nemcsak az aranyló vénasszonyok, esetleg indiánok nyarának hónapja, hanem az óraátállításé is. Minden nappal hamarabb kopogtat a sötét, zsigereinkbe érezzük, vészesen közeleg a téli időszámítás, vele együtt pedig az óraátállítás. Ez a sokak által elátkozott pillanat minden évben október utolsó vasárnapjára esik, idén október 30-án kell átállítani az óráinkat, ezúttal hajnali három óráról tekerjük vissza a mutatókat hajnali kettőre.

Azon túl, hogy

egy órával többet alhatunk,

még az is jó hír, hogy az óraátállítós vasárnap utáni hétfő-keddre esik halottak napja és mindenszentek, ami munkaszüneti nap és egyúttal hosszú hétvége. Lesz időnk tehát megszokni a sokak számára erős fáradtsággal, dekoncentráltsággal, akár fejfájással is járó óratekergetést.

Szakértők szerint bár nyerünk egy órányi alvást reggel, ugyanakkor éppenséggel a megfelelő időben való elalvás és felkelés okozhat gondot; éppen ezért azt javasolják, hogy fokozatosan „álljunk át” nyáriból téli üzemmódra, és ne egy, hanem inkább két-három napot adjunk a szervezetünknek az alkalmazkodásra, így zökkenőmentesebben változtathatjuk meg felkelési és lefekvési szokásainkat, és az étkezéseink időpontját is igazítsuk ehhez, a koffeinről pedig már délután 2 óra után mondjunk inkább le. Különben forgolódás lesz a vége az ágyban, és fáradtság napközben – mutatnak rá.

Pedig lett volna jó pár évünk hozzászokni a gyakorlathoz: az óraátállításnak ugyanis tekintélyes múltja van, maga az ötlet már több mint 250 éves:

1784-ben már Benjamin Franklin javasolta az órához való makacs ragaszkodás

– így a rengeteg felesleges gyertyaégetés – helyett a napkeltéhez állított órát nyáron, igaz, ő még ágyúval segített volna rá a kakasszóra.

Az ötlet a történelem során fel-felbukkant, a briteknél a múlt század elején próbálkozott egy kitartó képviselő a nyári és téli időszámítás elválasztásával, végül az első világháború közepén német mintára egy hónappal az ellenség után a britek (és az osztrák-magyarok) és mások is bevezették, majd elengedték a dolgot a második világégésig, amikor ismét életbe lépett az intézkedés, majd annak végén ismét ejtették az ötletet – kivéve az Egyesült Államok néhány városát, így 1966-ig, amíg meg nem fosztották őket e joguktól, előfordulhatott, hogy az ember városról városra igazíthatott az óráján – képzelhető, micsoda káoszt szült ez!

Hazánkban a kőkemény kommunizmus idején, 1954-57 között kóstolhattak bele először békeidőben az emberek a nyári és téli időszámítás átváltásának szépségeibe, majd – a nemzetközi trendekkel összhangban – 1980-ban vezették be ismét, és maradt velünk a mai napig az óraátállítás intézménye.

Töretlen népszerűségnek, mondhatni, nem örvendett, a 2010-es évektől egyre több állam törölte el az óraátállítást, az Európai Parlament pedig 2019-ben úgy döntött, két évet hagy a tagállamoknak, hogy eldöntsék, hogy a téli vagy a nyári időszámításra szeretnének-e átállni, majd eltörli az óraátállítást.

Csakhogy jött a covid, majd az orosz-ukrán háború és a súlyos energiaválság,

így érthető módon kisebb gondunk is nagyobb annál, minthogy ebben a kérdésben sikerüljön dűlőre jutni. Hiába tehát az Európai Unió döntése, miszerint 2024-ben minden országnak véglegesen át kell állnia a választott téli vagy nyári időszámításra, egyre távolabbra kerül ez a vágyott állapot. Addig pedig, nincs más választásunk, mint alkalmazkodni, és órát átállítani.