A várandósságom során Lenner-Pittlik Fanni Flóra kísért dúlaként, akitől a sok hasznos babavárással kapcsolatos információ mellett, lelki támogatást is kaptam. Ő vetette fel, hogy az utolsó trimeszteremben szervezne részemre egy blessingway-t, magyarul szülésre bocsátó ünnepet, amit akkor még nem is sejtettem, hogy milyen lelki erőforrást jelent majd számomra az utolsó hetekben.

Mint ahogyan esküvő előtt a mennyasszony és az őt inspiráló nő ismerősei összegyűlnek és a lányságból asszonnyá válást ünneplik a lánybúcsún, úgy a blessingwayen az asszonyból édesanyává válást ünneplik az esemény résztvevői. Eredetileg a blessingway indián hagyományokra visszavezethető esemény, így az minden érzékszervre ható, szertartásos elemekből épül fel.

Minden résztvevő olyan ruhadarabot választott erre az eseményre, amely a nőiséget és a természetet szimbolizálja. Maga a dekorációban is hangsúlyt kaptak a nőies színek, mint a rózsaszín, lila, bordó. Körbeültük a gyönyörű kerti virágokkal, virágszirmokkal körbeölelt gyertyás dekorációt, a háttérből halk gyönyörű zene szólt, mint például Paya Bea – Hívlak téged című dala.

Már maga a tény, hogy az engem támogató barátnőim miattam jelen vannak az eseményen, megható volt. Aztán kezdetét vette az ünnepség, ami telis tele volt szimbolikus elemekkel. Az első szimbolika a virágos hajdísszel való megkoronázás, amelyet a hajam fésülése, befonása és relaxáló kéz és lábmasszázs előzött meg. Az esemény során sok hangsúlyt kapott az érintés, mint ölelés, egymás kezének a megfogása, amelynek jelentőségét nem kell bemutatni olyan ember számára, akinek az érintés a szeretet nyelve, mint nekem.

Az esemény egyik legjelentősebb és számomra nagyon sokat adó eleme az volt, amikor egy cetlire felírtuk a szüléssel, anyasággal kapcsolatos félelmeinket, míg egy másik cetlire azokat a gondolatokat, amelyek a félelmek leküzdésében segítenek. A félelmeket tartalmazó cetliket szimbolikusan elégettük, míg a bátorító cetliket útravalóként megtarthattam.

A várandósság során, főleg az utolsó trimeszterben felerősödnek a félelmek és ezzel nincs is addig baj, amíg nem hagyjuk, hogy azok úrrá legyenek rajtunk. „Vajon jó édesanya leszek?” „Milyen lesz az én szülés élményem?” „Vajon bízhatok a testemben?” kérdések, melyek megannyi félelmet, hoznak felszínre. Az én erőforrást adó gondolatom, hogy 1) ott lesz ő, a karjaimban az út végén 2) ha a figyelmemet a félelmeim helyett, a testem jelzéseire és ösztöneimre fordítom, akkor hozzáférek ahhoz az elemi szinten meglévő információhoz, amely megóv és a számunkra legjobb megoldást teszik hozzáférhetővé.

A félelmek leküzdéséhez azonban kell a magunkba vetett hit megerősítése, azaz az ön-bizalom, amelyhez az esemény további elemei is mind hozzájárultak. Minden barátnőm írt egy számomra szóló levelet, amelyben megosztották a velem és az anyasággal kapcsolatos gondolataikat. A levelekben írt őszinte szavak, lelkemig hatolva nem csak könnyeket szabadítottak fel, hanem olyan bennem lakozó erőre irányították rá a figyelmemet, amelyet én kevésbé, de ők, kik közel állnak hozzám, tisztán látnak.

Az ünnepség még számos gyönyörű szimbolikájú elemből épült fel, de zárásként kiemelném azt az útravalót, amely során mindenki egy közös piros cérnából karkötőt készített, amelyet a baba megérkezéséig viselnek velem együtt.

A blessingway során végig harapni lehetett a szeretetet és átjárta a szobát egy olyan emelkedett légkör, amely előhozta a tudatát a mélyről fakadó női erőnek és a minket nőket átjáró szoros, támogató sors-köteléknek. Az esemény amellett, hogy nagy erőforrást adott számomra elősegíti, hogy a figyelmemet a bennünk meglapuló természetes ösztönökre fordítsam, amely tudatalatti késztető erő, végigvezet az anyává válás útján. Remélem minden kismama megtapasztalhatja a blessingway felejthetetlen élményét. Köszönöm barátnőimnek és különösen Fanninak, hogy megszervezték nekem ezt a csodálatos eseményt!