Nincs olyan ember Magyarországon, aki ne ismerné a fehér gólyát. Számos irodalmi műben, népmesében, népdalban megjelenő állat. Több európai ország lakói, így mi is nemzeti madarunknak tartjuk. Annyira közkedvelt faj, hogy a hiedelem szerint még a gyerekeket is ő hozza. Népi elnevezései: gilice, cakó, eszterág. Itt él közvetlen környezetünkben, nap mint nap láthatjuk, mégis keveset tudunk róla.

A fehér gólya eredetileg fákon fészkelt, magas és öreg fákon, majd az ember és az ember alkotta tereptárgyak terjeszkedésével fokozatosan áttért a kéményekre, villanyoszlopokra, tornyokra. Az első urbanizálódó madárfajok egyike. Hazánkban gyakori madár. A múlt század közepén számuk elérte a 8000 párt, majd egy erős csökkenés után ez megfeleződött, később újra növekedésnek indult. Jelenleg 4-5000 pár fehér gólya fészkel Magyarországon.

Az ember alkotta oszlopokon kívül nyílt területeket (kaszálókat, legelőket, gyepeket, mocsarakat) is igényel. Itt szerzi meg ugyanis változatos táplálékát. Bár nem gondolnánk, hogy a köztudatban kedves madárként elhíresült gólyák ádáz ragadozók, de tulajdonképpen azok. Nem válogatnak: megeszik az egereket, pockokat, patkányokat, vakondokat, gyíkokat, kígyókat, békákat, madárfiókákat is. A hiedelemmel ellentétben nem a kígyók és békák a fő táplálékai, hanem a rovarok. Sáskákat és szöcskéket eszik a legnagyobb mennyiségben.

Vonuló madár. Télen nem találna itt elég táplálékot, ezért a telet Afrika középső és déli területein tölti. Néhány egyed azonban csak Európa déli vagy nyugati részében marad a hidegebb hónapokban, sőt, minden évben akadnak áttelelők is (ők rágcsálókkal, és jószándékú emberek által kihelyezett táplálékkal vészelik át a telet).

Márciusban érkezik haza. A hímek érkeznek először, általában a régi fészkükhöz. Területhű madarak. Ha a fészek megsemmisült vagy a hím még fiatal és nem épített korábban, akkor megpróbál elfoglalni egyet. Ilyenkor a vérre menő harcok sem ritkák. A hiedelemmel ellentétben a fehér gólya párját nem egy életre választja. Csak egy költési szezonig tart a kapcsolatuk, de mivel a tojó is területhű, így a fészeknél akár minden évben találkozhatnak, s kis szerencsével életük végéig is együtt költhetnek. A tojások számát az időjárás (és vele együtt a táplálékbőség) határozza meg. Általában 3-5 tojást raknak (csapadékosabb években többet, száraz években kevesebbet). A kotlás 33-34 napig tart, a fiókák kilenc hét után hagyják el a fészket. Ez idő alatt sok megpróbáltatáson kell átesniük. Ha kevés a táplálék, a kisebbeket a szülők vagy az erősebb testvéreik el is pusztíthatják. A tűző napon lévő gallyfészekben nem lehet kellemes felnőni! Nagy kánikulában a szülőmadarak egyike takarja a kicsiket a testével és a szárnyával, de csőrükben vizet is hordanak nekik rendszeresen.

A fehér gólya 4-5 évesen válik ivaréretté, csak akkor jön haza költeni. Addig Afrikában, Európa más részén, vagy akár itthon keres jó táplálkozó-területeket. A nyár végén a gólyák gyülekezek, majd együtt, csapatokban repülve elhagyják hazánkat. Akár 35 évig is élhetnek, de többségük meg sem közelíti ezt a kort.

A gólyákra rengeteg veszély leselkedik életük során. A táplálkozó-területeik, a nedves rétek kiszáradnak vagy mezőgazdasági művelés alá vonjuk őket, így egyre kevesebb a táplálékuk is. A vonulási és telelési területen intenzíven vadásszák őket: egyes helyeken puszta szórakozásból, máshol meg is eszik. A különböző vegyszerek szintén tovább csökkentik a táplálékuk kínálatát. Nagy testű madarak lévén gyakran esnek áramütés áldozatául. Ezt a vezetékek és oszlopok madárbarát szigetelésével meg lehetne előzni.

Nyár végén csoportosan gyülekeznek a vonulásra

Jelenleg a fehér gólyák állománya csökken, de reméljük, hogy ez a jövőben változni fog. Fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100.000 forint. 

Debrecenben a Tégláskertben költ a legtöbb gólya, de az eget kémlelve a város más részein is megfigyelhetjük őket.

Kevesen ismerik, de a fehér gólya rokona a hazánkban szintén költő fekete gólya. A fehérnél félénkebb madár, ártéri erdőkben vagy nagyobb vízfelület melletti erdőkben költ. A zavarásra érzékeny faj. Debrecenen az Erdőspusztán, és a Nagyerdő több pontján is megtalálható, rendszeres fészkelő. Szintén fokozottan védett madár!