Magyarországon egy kisebb réteg kiváltsága a vezetéstechnikai tréningeken részt venni. A kiváltság leginkább agyilag értendő: viszonylag kevesen érzik úgy, hogy önként el kellene menniük ilyesmire, mert az egyfajta be/felismerése annak, hogy létezhet az aktuális tudásodnál jobb autóvezető is. Aki már belátta ezt, megtette az első lépést abba az irányba, hogy megtanuljon jobban vezetni. Sokan vannak így, de messze nem elegen – ezt jól látszik az utakon.

A kiváltságosokból van egy másik csapat is: akit a cégük fizet be képzésre. Ők céges vidéki berúgásokat csapatépítéseket váltják ki ezzel, és két legyet ütnek egy csapásra. A munkatársak tényleg jobban vezetnek a végén, és józanul is jól érzik magukat, mellesleg jobb eséllyel kerülik el a baleseteket. A céges képzéshez ott van a cégautó, ami lehet a személyautón kívül a busztól a pickupon át a kukás autóig bármi. A magánemberek viszont kicsit bajban vannak, ha nem szeretnének a saját autójukkal gyakorolni.

Most a Driving Experience tréningjén jártam, amit onroad tréningnek hívnak; magyarul kicsit ORFK-s hangzású lenne: közúti. Megértem, ha az ember nem feltétlenül a saját autójával jönne el egy ilyenre. De mit kerestem én itt? Hiszen a Totalcar is szervez tréningeket a Groupama Tanpályával közösen – legutóbb például az újdonságnak számító kikerülési és rántópados tréningünk volt –, ez meg a konkurencia, nem? Igen is, meg nem is - ha igazságot akarnék tenni, mindkettőt érdemes elvégezni, mert nem ugyanazt adják.