A nyári meleg beköszöntével egyre több, gombos nyakrészű, galléros pólót viselő férfit látunk majd. A póló viselése körül számos vita is kialakult, hiszen a felhajtott gallért sokan egyfajta kelet-európai rossz beidegződésnek, helytelen viselési szokásnak tartják.

Egy bizonyos, a pólót így, felhajtott gallérral viselni, csak annak érdemes, ahogy ezt egy kedves követőm a Facebook bejegyzésében megfogalmazta:

„akinek nyaka is van, nem csak feje”

Nyilván a testalkat miatt nem tanácsolhatunk el senkit egy ruhadarab viseléstől – persze miért is nem? – de esztétikai szempontból teljesen egyetértek ezzel a megjegyzéssel, azaz a felhajtott gallérhoz biztos megjelenés és nyak feltétlenül szükségeltetik. Ellenkező esetben a gömbölyű testeken megfeszülő pamutdarabok és a felhajtott gallérok, amelyek a fej közepéig érnek, golyóbist varázsolnak viselőjükből, ezt pedig senki sem akarhatja komolyan…

A galléros póló, a casual, könnyed, megengedő férfi ruhatár vitathatatlan klasszikusa. Ezt a könnyed és eredetileg kizárólag sportolásra szánt darabot az ezernyolcszázas évek második felétől kezdték használni a lovas póló sporthoz, innen indult a rövid-ujjas piké szövésű pamutból készült, a testet lazán követő, eleinte még szélesre szabott ruhadarab története. Az igazi áttörés 1927-ben következett be, amikor René Lacoste, a kor tenisz szupersztárja, piacra dobta krokodillal jelzett darabjait és ezzel megszületett a casual életérzés azóta is kedvelt alapdarabja, amelynek kötetlenségét és állandó jelenlétét a farmerhez lehetne leginkább hasonlítani. A póló eredetileg fehér volt, ezt követték a színes változatok, majd a csíkosak, mintásak egészen a ma ismert feliratos és nem egyszer túldíszített darabokig.

A póló sportos attitűdjét mind a mai napig változatlanul megtartotta, igaz ma már zakóhoz, sőt öltönyhöz is casual hangulatban, hezitálás nélkül viselhetjük. Az ilyen pólókat érdemes egyszínű, szűkebbre szabott „custom fit” kivitelben és dzsörzé kivitelű pamutból beszerezni. Eredetileg a póló sportnál fehér nadrágba tűrve viselték, majd a korok lazulása a kívül viselt módozatot is elterjesztette. A harmincas évekig a pólón nem volt megkülönböztető jelzés, esetleg csak az igényes viselő monogramjával látták el.

Lacoste óta, a pólók nélkülözhetetlen része lett a márkajelzés, azaz a logó, ami egyszerre adja meg ennek a ruhadarabnak a stílusát és a presztízsét, de sajnos egyre gyakrabban az otrombaságát is. A klasszikus póló két vagy három gombbal záródó, puha vagy keményített kötött gallérral, testvonalat enyhén követő, könyökig vagy kissé a fölött érő gumipántos darab, kissé leszűkülő ujjal, mely a fenék alá érő háthosszal készül, durvább tapintású, közép vastagságú piké pamut anyagból.

A modern változatok a custom fit kivitelek, szűkebbek, a test vonalait inkább hangsúlyozók, a mell részre jobban ráfeszülő, rövidebb egyenes szabású ujjal és hátul fenékközépig, elöl pedig csípővonal hosszal. A testvonalat követő pólók esetében a pamut dzsörzé, azaz egy rugalmasabb és puhább alapanyag használata az elterjedtebb. Érdemes a testalkatra itt is figyelni, az ilyen póló nem rejt és eltakar, hanem hangsúlyoz és kiemel, éppen ezért a pocakon feszülő verziót érdemes elkerülni, különösen zsinóros halásznadrággal és strandpapuccsal kombinálva!

Az egyszínű, azonos testű és galléros pólók a klasszikusak, és könnyebben kombinálhatóak. Ezek az upper – és smart casual hangulatba is beleillenek, míg a keskenyen és akár több színnel szélesen csíkozott verziók, valamint a más gallérszínnel vagy mintás gallérral gyártottak, leginkább a casual kiegészítőkkel hordhatóak jól.