Novák Erik állami támogatás nélkül, alacsony költségvetésből filmezik, amire „önmegvalósító hobbiként” tekint, magát elsősorban képzőművésznek tartja. A Zuhanórepülés, a Fekete leves és a Szeretlek, mint állat! rendezője mesélt a független filmezésről, korábbi alkotásairól és további terveiről.

Úgy tudom, már gyerekként bekerültél a művészek világába. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Hatévesen kaptam egy olajfestő készletet egy rokontól, azóta folyamatosan festek, és alapvetően festőművészként gondolok magamra. A szüleim nagyon fiatalok voltak, amikor születtem, alig húsz évvel idősebbek, mint én. A ’70-es, ’80-as években nyakig benne voltak az undergroundban: állandóan nálunk bulizott a budapesti underground krémje, a nappalinkban próbált a Trabant zenekar – akaratlanul is belekerültem ebbe a világba. A szüleim jó barátja volt Bódy Gábor és Xantus János is, gyerekszínészként játszottam a filmjeikben, például a Psychében és Xantus vizsgafilmjében. Komoly, nagyszabású filmek forgatását láthattam élőben, nagy rendezőket figyelhettem. Gyerekkoromban nem mindig szerettem, hogy állandóan buli van (megesett, hogy amikor reggel felkeltem, ott állt a nappalinkban egy fiatal betépett művész, és a tapétát bámulta), de az árnyoldalai mellett rendkívül színes, szellemileg pezsgő közegben éltem, közelről, gyerekként látva azóta legendás művek megszületését.

Mikor döntötted el, hogy rendezni szeretnél?

Filmes végzettségem ugyan nincs, de festőként képben gondolkodom, és a filmben egyesíteni tudom a képet, a színházat, a zenét és az irodalmat – mindazt amit külön-külön is szeretek. Először elkészítettük Gauder Áronnal a Nyócker!-t, ahol én hoztam az alapötletet és a karaktereket, ő pedig a grafikát és az animációt. Már itt kiderült, hogy pontosan el tudom mondani, mit szeretnék, és a rendezés kábé ennyiből áll. A Zuhanórepülés forgatókönyvét Nagy Viktorral közösen fejlesztettük. Mivel azt éreztem, hogy gyakorlatilag képszerűen, kockáról kockára látom a filmet, úgy döntöttem, az a legegyszerűbb, ha én rendezem. Erről sikerült meggyőzni a producert is, aki mindenben szabad kezet adott, amit maximálisan ki is használtam: olyan lett a film, amilyennek megálmodtam. A többi már jött magától. Ha nem adtak pénzt, csináltunk filmet anélkül – ez lett a Fekete leves.

Mikor láttad utoljára a Zuhanórepülést? Van, amit mai szemmel nézve másképp csinálnál benne?

Nem emlékszem pontosan. Pár éve. Nyilván néhány részt máshogy vágnék meg, illetve máshogy zárnám le a történetet, de szeretem ezt a filmet, akárcsak a többi alkotásomat. Olyat adok ki a kezeim közül, ami elsősorban nekem és az alkotótársaimnak tetszik. Csak így tudok dolgozni. Fontos, hogy tetsszen az alapötlet, de ehhez az kell, hogy az én fejemből pattanjon ki, aztán közösen gyúrjuk, amíg kész nem lesz.

Nem tanultad iskolai keretek közt a szakmát, filmjeid állami támogatás nélkül készülnek, többnyire nagyon kevés pénzből. Nagy szerepet kap bennük a kísérletezés, és majdnem mindegyik törvényen kívüli karakterekről szól. Mondhatjuk, hogy „outsider” vagy a magyar rendezők közt?

Olyan szempontból nem érzem magam outsidernek, hogy nincs filmes előképzettségem, mert ezzel vagyunk így páran. Moziban, filmközelben nőttem fel. Tudom, hogy miről akarok mesélni, és el is tudom azt mondani.

A rendezés nagyjából erről szól: el kell tudni jól mondani, amit akarsz, hogy megértse a stáb, a színész, az operatőr is, és onnantól az az ő kreativitásukon keresztül jelenik meg.

A rendezés egy kollektív alkotói műfaj. Ezzel szemben amikor festek, csak én vagyok, és a vászon. A két teremtő folyamat nagyon eltér egymástól, de nálam jól kiegészítik egymást.

A Fekete leves néhány milliós költségvetésből készült. Több rendezőtől is hallottam, hogy nagyon jó iskola, ha kevés pénzből kell dolgozni, mert sokkal nagyobb szerepet kap a kreativitás. Miben fejlődtél leginkább rendezői pályád során?

Gyakorlatilag mindenben. A filmezés egy drága technikai sport. Ehhez képest a Nyócker!-t is sikerült rekordalacsony összegből kihozni. A Zuhanórepülésnek volt költségvetése, de ahhoz képest elég szoros volt, hogy mennyi akciót és látványelemet pakoltunk a vászonra. Ilyenkor meg kell találni az összes személyes kontaktot, akit csak lehet, hogy spóroljunk. Még Portik Tamással is együttműködtünk, hogy az igazi kupleráj és a nagy kocsik szerepelhessenek a filmben.