A Budapest Jazz Club volt az utolsó állomása a debreceni Android, a nagyváradi A.G. Weinberger és a budapesti Djabe zenekar a múlt hónapban indult közös mini turnéjának. Sportnyelven szólva, mindegyikük játszhatott hazai pályán, először Nagyváradtól mindössze egy órányi autóútnyira, Aradon léptek fel március 19-én, majd 25-én Debrecen következett, végül a turné 30-án, a fővárosban fejeződött be. A különleges, fesztiválszerűen megrendezett három estén mindössze a rövid átállási szünetek közbeiktatásával, a három városban a három zenekar fejenként körülbelül 50 perces koncertet adott.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával létrejött „Jazz/Blues/Rock mini fesztivál turné” egyik célja volt, hogy a határon túl élő zenészeinket jobban megismertesse a hazai közönséggel, bevonja őket a hazai jazzközegbe. Ez szélesebb skálán a jövőben valóban gyümölcsöző kapcsolatokat hozhat. A másik, hogy különböző zenei irányzatokat képviselő együttesek zenéjét egymás közönségéhez közel hozzák, eddig is megvolt, hiszen a hazai közönség jazzkoncertekre járó részének is többnyire a rock és a blues hozta az első zenei élményeit, így még közelebb nem igen kerülhettünk egymáshoz, antagonisztikus ellentétek vitáink ellenére sem voltak közöttünk. A BJC-ben szerda este hétkor kezdődött hármas koncert is ezt bizonyította, melynek első fellépője a progresszív rock hagyományait folytató Android volt.

Az 1980-ban alakult, több tagcserét túlélt debreceni zenekar kezdetben az épp az előző évtizedben fénykorát élő progresszív rock klasszikusainak feldolgozásaival vált ismerté. A 70-es években a King Crimson, a Yes, a Genesis, az Electric Light Orchestra, az Emerson, Lake & Palmer, a Pink Floyd gyakran a klasszikus zenével vetekedő epikus, hosszan terjengős kompozícióit a tudatos, gyakran a jazzhez, a népzenéhez kapcsolható téma aprólékos, cizellált zenei kifejtése, és hosszú, virtuóz szólók, himnikus dalszövegek jellemezték. A rock háttérzenének is hallgatható ágazataival ellentétben zenéjüket a tudatos elmélyülésre hajlandó hallgatóknak szánták. A későbbiekben egyre több saját kompozícióval jelentkező Android is ezen az úton haladt tovább, egyedivé vált zenéjükben a progresszív rockot, a jazz, a népzene és a klasszikus zene elemeivel ötvözve. Legutóbbi lemezük, az „Another Midnight Ball” tavaly decemberben jelent meg CD formátumban, majd idén tavaszra az LP verzió is elkészült. Ebből a friss anyagból kaptunk ízelítőt a koncertjük kezdetén, az Android törzstagjai, a billentyűs hangszereken játszó Tőzsér József, a gitáros-énekes Dudás János, a dobos Mező Orbán, és a 2015-ben érkezett basszusgitáros-énekes Nikolin Zoltán, valamint a zenekarhoz 2018-ban csatlakozott újabb gitáros-énekes, Létmányi István előadásában.

Az „Another Midnight Ball” az álomról szóló négy, akár tételnek is nevezhető számból álló szvittel kezdődik, ebből gondolom az 50 percnyi időtartam miatt hagyták ki az elsőt (Dreaming in Daytime), mivel a turnén korábbi felvételeikből is válogattak. A koncertet nyitó másodiktól (REM Phase) viszont végig eljátszották (Dream of Prime Crime, Before Dawn), többeknek kedvet adva a CD megvásárolásához, amire aztán a szünetben lehetőség is nyílt. Előbb azonban a 2016-ban megjelent Embergép / Man Maschine albumról a bluesos gitárszólókkal megtűzdelt „Who Am I?” hozta lázba a közönséget, melyhez hozzájárult Dudás János és Nikolin Zoltán éneke is.

 A prog rock „nagyjai” között üde színfoltként tűnt fel a bristoli East of Eden együttes is, amely első, 1969-ben megjelent „Mercator Project” című lemezével beírta magát a rock történelmébe. Ezen két magyar vonatkozású kompozíció is hallható, a lemezborító tanúsága szerint a „Bathers” a „lake” Balatonban fürdőzőkről szól, a „Communion” írása közben a szerzőket a Bartók Vonósnégyes inspirálta. Azonban Tőzsér Józsefet talán inkább Steinbeck híres regénye, és az abból készült film inspirálhatta, hogy megírja az Android mai napig legjelentősebb munkái közé sorolt East Of Eden szvitet. A mű először 1995-ben kazettán, majd a zenekar első hivatalos kiadványaként 2009-ben CD-n is megjelent, azóta is folyamatosan játsszák, sőt a jelenlegi felállásban a számokat újra hangszerelve is felvették, és „East of Eden Revisited” címen High Definition minőségben 2019-ben újból kiadták. A legendássá vált instrumentális albumról ezúttal a „XVIth Century of Hungary” került a koncerten játszott repertoárba. Végül az Embergép (Man Maschine) lemezükön található két népdalfeldogozás tette teljessé azt a szerdai koncerten bemutatott széles skálát, amit a debreceni zenekar a progresszív rock hagyományokból képvisel. Először a többek, köztük a Csík zenekar által is feldolgozott „Én vagyok az, aki nem jó” („I Am the One”) nyitogatta a fellegajtót, majd a tervezett 50 percet betartva, az „A jó lovas katonának”(„Recruitment Song”) verbunkossal búcsúztak.