Még mai mércével is brutális összegeket emésztett fel a szuperprodukció. A stúdió majdnem csődbe ment, Liz Taylor kis híján belehalt.

• Walter Wanger veterán producer régi álma volt egy Kleopátráról szóló életrajzi film, amelyhez végül 1958-ban sikerült megnyernie a Twentieth Century Fox stúdiót.
• A történet kiindulópontjául Carlo Maria Franzero 1957-ben megjelent könyve (The Life and Times of Cleopatra) szolgált, de Plutarkhosz, Suetonius és Appianosz történetírók beszámolóit is felhasználták.
• A címszerepet először Joan Collins kapta meg, de miután egyre többet csúszott a produkció, kiszállt. Helyetteseként Susan Hayward, Audrey Hepburn és Sophia Loren neve is felmerült. Wanger ezek után felhívta Elizabeth Taylort, aki éppen a Múlt nyáron, hirtelen című filmjét forgatta. A telefont az akkori férje vette fel, rajta keresztül mondott először nemet, majd némi gondolkodás után, azt felelte, hogy „Persze, mondd neki, hogy megcsinálom egymillió dollárért.” Legnagyobb meglepetésére Wanger rábólintott az összegre. Ezzel a Twentieth Century Fox lett az első stúdió, amely 1 milliós gázsit fizetett ki egyetlen szerepért, Taylornak ráadásul a bevétel 10%-a is járt. A színésznő végül 7 (mai árfolyamon 64) milliót keresett.
• Taylor követeléseinek része volt az is, hogy a filmet 70mm-es Todd-AO rendszerben forgassák, nála voltak ugyanis a jogok, mivel a néhai férje találta ki ezt a formátumot.
• Rendezőnek Rouben Mamouliant kérték fel, de a londoni forgatási helyszínen Taylor kétoldali tüdőgyulladást kapott, és majdnem maghalt. A színésznő betegsége több mint százezer dolláros veszteséget jelentett naponta, a biztosítótársaságok ragaszkodtak a lecseréléséhez, de Fox elnöke ebbe nem ment bele. Időközben lejárt a Pinewood stúdióval kötött bérleti szerződés, ezért új forgatási helyszínt kellett keresni, Mamoulian pedig inkább lemondott a rendezésről.
• Az új rendező kiválasztásába a szerződése értelmében Taylor is beleszólhatott. Csak két jelöltet volt hajlandó elfogadni, George Stevenst vagy Joseph L. Mankiewiczet. Mivel Stevens éppen egy másik szuperprodukciót rendezett (A világ legszebb története - A Biblia), maradt Mankiewicz, aki többször is nemet mondott, mire beadta a derekát.
• A producerek jelöltje Hitchcock lett volna, őt azonban nem érdekelte a projekt, inkább leforgatta a Madarakat.
• Taylornak az orvosok féléves pihenést írtak elő. A Fox ezt az időt arra használta fel, hogy új díszletet építtessen Rómában, a Cinecittà stúdióiban.
• Antonius szerepét eredetileg Stephen Boyd, Julius Caesarét pedig Peter Finch kapta meg, de a sok csúszás miatt az olaszországi forgatás kezdetén már nem értek rá. Helyüket Richard Burton és Rex Harrison vette át.
• Mankiewicz úgy állt munkába, hogy még nem volt meg a végleges forgatókönyv, sokszor előző éjszaka írta azt, amit másnap leforgatott. Ez tovább növelte a költségeket, mert jó néhány, később feleslegesnek bizonyult jelenetet is felvettek.
• A forgatás óriási összegeket emésztett fel. A 44 milliós büdzsé az inflációval korrigálva ma 400 millió dollárnak felelne meg.
• Kleopátra flottájához annyi hajóra volt szükség, hogy

• a Twentieth Century Fox a forgatás idején gyakorlatilag a világ harmadik legnagyobb hadiflottájával rendelkezett.

• A film végéről ennek ellenére hiányzik egy nagy csatajelenet, arra ugyanis már nem maradt pénze a stúdiónak.
• Összesen 26.000 jelmezt és 8000 pár cipőt készítettek el a filmhez és 79 díszletet húztak fel.
• Csak Kleopátra ruháira 194.800 dollárt, mai árfolyamon 332 millió forintot költöttek. 65 különböző ruhát varrtak a számára, köztük egy 24 karátos aranyból készített darabot is, amely
• Ízisz istennő szárnyaira hasonlít. 2012-ben az aranyruhát 59 375 dollárért vagyis több mint 14 millió forintért árverezték el.
• Róma főterét, a Forum Romanumot a valóságosnál háromszor nagyobbra építették meg a Cinecitta stúdiójában.
• A női statiszták közül többen is sztrájkolni kezdtek, mert nem érezték biztonságban magukat az olasz férfi statiszták közt. Végül a stúdió egy külön őrt bérelt fel részükre, aki megvédte őket a zaklatásoktól. A bulvársajtóban a „rabszolgalányok lázadásaként” hivatkoztak az incidensre.