Vajon mi a boldogság receptje? Tegyünk félre mindent, ami nem elengedhetetlenül szükséges a túléléshez? Tanuljunk holtig? Nevessünk sokat? Ahhoz, hogy megfejtsük a boldogság titkát, nem kell más, mint megnézni, hogyan élt és gondolkodott Pablo Picasso.

A már fiatal korában csodagyereknek számító Picasso 1881. október 25-én született Malagában, ahonnan később Franciaországba költözött. Ami igazán rendkívülivé teszi az az, hogy olyan művész volt, akinek művei már életében nagyon népszerűek voltak. Hosszú és ünnepelt karrierje során több alkotói fázison ment keresztül: volt a kék korszak, a rózsaszín korszak, a primitivizmus, a kubizmus, a neoklasszicista és a szürrealista korszaka. Mindig saját sorsának irányítója volt, aki újra és újra feltalálta önmagát és újraértelmezte művészetét, és aki mindeközben úgy szórakozott és élvezte az életet, akár  egy gyerek. Mi is sokat tanulhatunk az élethez való hozzáállásából:

Alkoss, mint egy gyerek

“Minden gyerek művész. A kérdés az, hogyan maradjon művész felnőttkorában.”

Gyerekkorunkban sokkal szabadabban és bátrabban tudtuk kifejezni magunkat. Nem számított a perspektíva, az arányok vagy, hogy művészileg jó-e vagy rossz, amit festettünk. Aztán az iskolában megtanultuk, hogy mit nem szabad és hogyan maradjunk a vonalon belül. Így halt meg a bennünk élő gyermek, a szabad és kreatív alkotó.

Picasso viszont azt mondja, hogy minden gyerek művész. Vagyis bátran vegyük elő újra az ecseteket és kezdjünk el alkotni úgy, mint egy gyerek. Felejtsük el a ránk kényszerített szabályokat és csak kezdjünk el játszani és szórakozni a színekkel és a formákkal. És közben emlékezzünk a világ egyik legnagyobb művészének szavaira:

“Négy évig tartott, mire úgy tudtam festeni, mint Raffaello, de egy élet kellett ahhoz, hogy úgy fessek, mint egy gyerek.”

Ha nem teszel semmit, nem leszel sikeres

“A cselekvés a siker legalapvetőbb kulcsa.”