Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című cikksorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Tiszeker Dániel válaszol, az első ember ebben az országban, aki a Wellhello zenéje által ihletett epizodikus romantikus vígjátékot rendezett.

Tiszeker Dániel a magyar filmgyártás Zeligje - ő az ember, aki mindenhol ott volt. Végigjárta a filmes ranglétrát, kipróbált minden posztot: színészkedett, operatőrködött, forgatáson futkosott, werkfilmeket csinált, castingolt, dokumentumfilmet rendezett. Első mozifilmjének ötlete papíron óriási baklövésnek tűnt (mi lenne, ha vicces kis szkeccsekkel illusztrálnánk a Wellhello dalait?), de a végeredmény (Sohavégetnemérős) az utóbbi idők egyik legbájosabb romantikus vígjátéka lett, ami egy csomó szuper fiatal színésznek adott esélyt a bemutatkozásra. Idén Dani valóra váltotta egyik gyerekkori álmát és megcsinált egy karácsonyi romkomot Nagykarácsony címmel, ami november 25-én kerül a mozikba. Lévai Balázzsal közösen rendezte a Nyugati nyaralás című, nyolcvanas években játszódó krimivígjátékot, amelyben egy magyar család tagjai gazdag német turistáknak adják ki magukat a Balaton partján - ez a film jövő nyáron érkezik.

Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól?

Három dolog miatt van nehéz dolgom. Egy: score-mániás vagyok, gyakorlatilag egész gyerekkoromban Morriconét, később pedig Thomas Newmant hallgattam - szigorúan áttekerve a filmzenei albumokon a rendes dalokat. Kettő: Madarász Isti ellőtte ebben a cikksorozatban az 500 nap nyár csodajelenetét - amit persze teljesen megértek. Három: Szász Attila pedig elsütötte a Mindhalálig zene nyitányát. Innen nem nehéz kitalálni, hogy nem kicsit rajongok a zenés filmekért. Score és musicalek. Magam sem teljesen értem, kicsit paradox, de mégis így van. Én vagyok az, aki a Stranger Things Neverending Story-jelenete alatt katarzist élek át, és a Gettómilliomos végén addig ülök a moziban, hogy már a takarítók tessékelnek ki (a végefőcím egy elég erős musicalbetét).