A magyar rockzene egy emberként gyászolja a legendás basszusgitárost. Hobo azonban talán mindenkinél közelebb állt Póka Egonhoz, aki 1978-tól 1993-ig a Hobo Blues Band tagja volt, kettejük nevét pedig szinte mindig együtt emlegették, ha a blues hazai királyaira terelődött a szó.

Földes László most Facebook-oldalán árult el titkokat Póka haláláról. „A hír nem ért váratlanul, hiszen a vejétől, Szakadáti Mátyástól három hónapon keresztül másnaponta kaptam híreket róla, így folyamatosan tisztában voltam egyre romló állapotával. Kórházba kerülése előtt pár nappal meglátogattam és jót beszélgettünk. Már akkor sem tudott kikísérni a kapuhoz, de eszembe sem jutott, hogy utoljára találkoztunk.

Bár a különböző műtétekről és azok következményeiről informált, ám a fájdalmait vagy a kétségeit sem a telefonban, sem ott, akkor nem hozta szóba. Inkább a terveit vitatta meg velem, amelyekben a Kőbányai Rockiskola jövőjéről ábrándozott, előkészítésének fázisait ismertette, így fogalmam sem volt, mekkora a baj. Ahogy idén tavasszal megszületett a Vadászat album újabb színpadi változatának lehetősége, őt javasoltam a zenei vezető posztjára, amit Vidnyánszky Attila nagy örömmel fogadott. Emellett még egy filmterv is felmerült, amelynek a zeneszerzője is ő lett volna.

Akkoriban már kevesebbet dolgozott, de úgy gondoltam, a dalok újrahangszerelése lefoglalja majd, segít a felépülésben. Ám a sors másképp akarta. Tulajdonképpen a pályám az ő támogatásával teljesedett ki, mert a Hobo Blues Band megalakulásának idején eszembe sem jutott, hogy hivatásos zenész legyek, csupán szerelemből játszottam. Mellém állt, amikor még 'senki' voltam, és 1978 végén csatlakozott hozzám, majd átszervezte a zenekart, amelynek adminisztratív vezetője is ő volt, így megkímélt engem a hivatalokkal való összecsapások egy részétől. Ő húzta be a Cream és Jimi Hendrix zenéjét a műsorainkba és ő kezdett el dalokat írni a szövegeimhez.

Sőt, még Deák Bill Gyulát is ő hozta közénk. Rengeteg remek számot és néhány sikeres konceptalbumot is írt. Nem tett szemrehányásokat, mikor egy-egy dalt, vagy egy egész albumot betiltottak a szövegeim miatt. Amikor 2011-ben elbúcsúztattuk a HBB-t, az írtam: 'A banda elmegy, de a zene marad. Most ő ment el, de zenéje marad. Nyugodjon békében'”.