Egy újszerű produkció kell, ami magával ragadja a közönséget? A megoldóember Illés Gabriella lehet, a TulipánTündér alapítója és társtulajdonosa, producer, aki általában nem ismer lehetetlent. A Facebook oldalán is ez az idézet a mottója: „Csak akkor veszítesz, amikor feladod a küzdelmet.” Ő pedig nem az a típus, aki feladja, még a pandémia sem tudta eltántorítani attól, hogy élő műsorokat, eseményeket valósítson meg. Nevéhez kapcsolódik a „Megasztár”, „A Nagy Duett”, „A játékkészítő”, az „Álomutazó” és legfrissebb alkotásként a szeptember elején moziba kerülő „Toxikoma” c. film is. Leginkább történetmesélőnek tartja magát, de beszélgetésünkben azt a kérdést is alaposan körbejártuk, hogy nőként a producer szakmában milyen kihívásokkal kell szembenéznie, és van-e még esélye az online tartalmak mellett a hagyományos tartalmaknak a közönség meghódítására.

 Mit csinál egyáltalán egy producer? Laikusként azt tudjuk a szerepéről, hogy ő hozza a pénzt.

- Ez egyébként igaz – de ennél többről van szó. Alapvetően mikor én először producerként mutatkozhattam be, az a televíziózáshoz kötődött, ami egy más típusú producerség, mint amivel most foglalkozom. Azoknak a televíziós műsoroknak a költségvetését, amelyeknek a producere voltam nem én teremtettem elő, az én feladatom az volt, hogy megvalósítsam a műsort, hozva azt a nézettséget, amit a csatorna elvárt.

Amikor a gazdasági válság idején igazi producerré váltam, az annak volt köszönhető, hogy a tv2 akkori vezérigazgatója Várdy Zoltán úgy gondolta, hogy lehetőséget ad szponzor finanszírozott műsorok elindítására, így ha valakinek volt ötlete és szerzett hozzá pénzt, megvalósíthatta önmagát. Most pedig már az a jellemző, hogy ha van egy saját ötlet, vagy valaki megkeres egy jó kezdeményezéssel, akkor annak a financiális hátterét meg kell teremtenem, ki kell találnom, hogyan jön majd bevétel abból az üzleti vállalkozásból. Mindezen változások ellenére azt hiszem, én maradtam az a kreatív producer, aki kezdetekben is voltam. Mai napig azt szoktam mondani, hogy foglalkozásomat tekintve producer vagyok, de hivatásomat tekintve történetmesélő.

- Amikor megszületnek benned az ötletek, hol van az a pont, amikor átfordulhat az elképzelés a megvalósítási szakaszba, amikor valamiről látod, tudod, hogy ebből produkció lesz?

- Az embernek három radarja van: az esze, a szíve, és a gyomra. Ha az első kettőt már meghallgattam, én a gyomromból szoktam döntést hozni. Figyelem, hogy mit vált ki belőlem a kihívás: összerándul tőle a gyomrom, vagy épp hogy kicsit éhes leszek, és kedvem lesz megvalósítani? Szerepe van annak is, hogy éppen hol van a helye az új feladatnak az életemben, hogy lesz-e elég időm foglalkozni vele, és hogy amit várnak ezzel kapcsolatban, az ugyanaz-e, mint amit én tudok nyújtani. Ha mindezek együttállása megvan, akkor az ember – mint a mesékben – előbb-utóbb találkozik olyan segítőkkel az útján, akik hozzáteszik a többi építőkockát az alkotási folyamathoz.

- Volt olyan az elmúlt években, hogy valamire a gyomrod azt mondta, hogy ezt inkább ne, és később megbántad, hogy nem másképp döntöttél?

- Szerintem a gyomor soha sem hazudik.