Bejáratott fordulat kiemelni, ha az új mű valamiért más, mint az adott író eddigi életműve. Ugyanez az idei FISZ-tábor esetében is joggal állapítható meg, ahol a másság korántsem a minőségbeli fogyatkozást leplezte, sokkal inkább a napjainkban oly sokat emlegetett hibriditásra kínált alternatívát. Jóllehet nem volt olyan nap, amikor ne lett volna hallható Királyrét-nosztalgia, mégis a Gólya Presszó rövid időn belül otthonossá vált, és csak a telefonos szolgáltató elérése, az Aldi közelsége, illetve az esti kényszerű hazatérés emlékeztetett arra, hogy Budapesten vagyunk.

A műhelyeken (líra: Nádasdy Ádám, Terék Anna; próza: Bán Zsófia, Kiss Tibor Noé, Solymosi Bálint; kritika: Károlyi Csaba; gyerek- és ifjúsági irodalom: Kalapos Éva, Kollár Árpád; műfordítás: PesText workshopok) már kora reggel megkezdődött a szó szerint verejtékes munka, a szövegek formálásától azonban a nagy hőség sem tántoríthatta el a fiatalokat. Annak ellenére, hogy látszólag elkülönültek a csoportok, az árnyékos vagy hűvösebb hely keresése egyre közelebb hozta őket egymáshoz, így kaphatott például egy dadaista verssor azonnali kritikus megjegyzést. A műhelyek résztvevői az étkezések alkalmával kialakult kígyózó sorokban is keveredtek, és mi sem bizonyítja szemléletesebben, hogy jelentős hatással vannak egymásra az alkotók, mint az, hogy hirtelen jóval több vegamenü-fogyasztó jelentkezett, mint azt előzetesen tudni lehetett.