Igazi öröm, hogy újra kiülhetünk a Víztoronykertbe a barátokkal és ha éppen ahhoz van kedvünk, megmászhatjuk a víztornyot, hogy harminc méter magasból csodáljuk meg a kizöldült Nagyerdőt. Nem is volt kérdés, hogy következő úti célunk nem más lesz, mint a Nagyerdei Víztorony, aminek több mint százéves történetét érdemes jobban megismerni.

 

 

A Pallagi út és a Nagyerdei körút találkozásánál magasodó víztorony az akkoriban kialakuló egyetemi- és villanegyed vízellátására épült 1912-1913 között Adorján Dezső gépészmérnök és Fried Aladár Sándor építési vállalkozó kivitelezésében. „A torony már elkészülte után hamar kedvelt látványossággá vált a Nagyerdőben, 1914-ben a földszinten kávézó kialakítását tervezték. Debrecen főmérnöke, Borsos József klinkertégla támfalakat és kétkarú felvezető lépcsőt tervezett a toronyhoz, amelyet az alapozáskor kitermelt földből emelt dombbal vettek körbe, 1933-ban pedig a földszinten vendéglőt alakítottak ki.” – írja a víztorony történetéről az Építészfórum.

 

A 19. század második felétől a debreceniek előszeretettel látogatták a Nagyerdőt, különösen tavasszal és nyáron, amikor szinte a teljes városi lakosság kiszabadult a száraz, poros levegőjű városból az árnyas, hűs Nagyerdőre. Minden társadalmi rétegnek megvolt a maga helye: az úri közönség a Fürdőház (a mai Régi Vigadó) környékén, a polgárság a lacikonyhák közelében, a cselédek, a mesterlegények és a szobalányok pedig a víztorony melletti Leveles Csárdánál mulatták az időt.

 

A Nagyerdei Víztorony az ötvenes évekre igencsak elhanyagolt állapotba került. Az idősebbek még emlékezhetnek rá, milyen áldatlan állapotok uralták a helyet 2015 előtt. A közelébe sem szívesen ment senki, kivéve a vízügyi szakembereket, a víztorony ugyanis 1913-as átadása óta mindig ellátta eredeti funkcióját.

 

Az épület 1994-ben helyi védettség alá került, a teljes megújulására azonban még évtizedeket kellett várni. Az 1969-től a Debreceni Egyetem kezelésében lévő Nagyerdei Víztorony 2015-ben újult meg teljesen egy Európai Uniós projekt keretében, melynek eredményeként nemcsak új külsőt, de új funkciókat is kapott. A rekonstrukciót Győrffy Zoltán és Novák Róbert építészek végezték, akiknek az épület eredeti arculatának megőrzése volt a fő célkitűzésük.

 

 

A víztorony külsejében alig változott az elmúlt bő száz év alatt, a felújítás után is megmaradt a vasbeton szerkezete, nyolc tartópillére, a víztartály és az azt övező árkádos körterasz, az épület azonban új helységekkel gazdagodott. Az építészek kialakítottak egy üvegajtós fogadóteret a Pallagi út felőli bejáratnál, melynek két oldalán csobogóval ellátott lépcsősor vezet az emeleti teraszra. A földszinten létrejött egy közösségi tér, ami rendszeres otthona kiállításoknak, kisebb koncerteknek, konferenciáknak és közösségi eseményeknek, az emeleten megnyitott egy büfé, valamint egy szabadtéri színpaddal ellátott hatalmas terasz, a magasabb szinteken pedig mászófalat és kilátót alakítottak ki.

 

„A felújítás legnagyobb erénye, hogy egy sokoldalúan használható, fiatalos közösségi tér jött létre, amelyet az építmény sajátos hangulata tesz egyedivé.” – summázza a rekonstrukció lényegét az Építészfórum.

 

 

Az 1903-ban épült és 2015-ben felújított Nagyerdei Víztorony mára Debrecen egyik szimbólumává vált. Tervezői bravúrjának köszönhetően ma is eredeti formájában áll és víztoronyként működik, e mellett pedig a helyiek és a városba látogató turisták egyik kedvenc helye, ahova jó elmenni meginni egy finom kávét, bulizni egy nagyot egy szabadtéri koncerten, megmozgatni testünket egy élményteli falmászáson, vagy csak gyönyörködni a látványban a 34 méter magas kilátóból.