1979 áprilisában a TRZ (Törj! Rombolj! Zúzz!) együttes folytatásaként alakult a Júdás zenekar Kazincbarcikán, vagy még pontosabban, inkább nevet váltott a TRZ-t alkotó zenekari mag, miután voltak, akik kiléptek az együttesből, és voltak, aki a helyükre érkeztek. Valószínűleg sokan nem hallottak a városban róluk (2016-ig sajnálatos módon én sem), kivéve azokat, akik a 70-es évek végén, 80-as évek elején látogatták a zenekar koncertjeit, esetleg másolt kazettákon hozzájuthattak a figyelemre méltó csapat zenéjéhez.

Figyelemre méltó, mert egyrészt kiváló zenét játszottak az ifjúkorba lépő (azaz alig tizenhét éves) tagok, másrészt egy olyan zenei stílusirányzat képviselői voltak jelentős részben, amely a fővárosban is épp csak a szárnyait bontogatta. A stílusirányzat, melyet mozgalomként is szoktak definiálni, nem más volt, mint a punk rock, vagy Magyarországon csak egyszerűen punk. Mielőtt bemutatnám a zenekart elsősorban a szövegeiken keresztül, tegyünk egy kis kitérőt a punk rock történetére, főbb jellemzőinek ismertetésére.

A punk rock gyökerei után kutatva az Egyesült Államokba kell mennünk, ahol a 60-as évek végi bandák között kell keresgélnünk a szűkebb értelemben vett első punk zenét játszó zenekart. Ez pedig nem más mint az 1967-ben alakult Stooges (magyar fordításban kb. bérencek) vagy Iggy and the Stooges, mely névben Iggy Iggy Popot takarja, akit leginkább a punk rock keresztapjának, megteremtőjének tartanak.

Szellemi hátterét tekintve a punk lázadás a kispolgári életforma ellen, és ebben a tekintetben akár a hippi-mozgalommal is párhuzamba lehet állítani, ám míg az utóbbinak a béke, a Ne háborúzz, inkább szeretkezz! voltak a jelszavai, addig az előzőnek a No future! (Nincs jövő!), valamint a „Tedd tönkre, ami tönkre tesz!”, amelyekből az első a pesszimisztikus életérzést, a második pedig a vadságot és ösztönösséget fejezte ki, melyek alapvetően szembenálltak/szembenállnak a kor társadalmi elvárásaival. Különbség az is, hogy míg a hippik ki akartak vonulni a társadalomból, addig a punkok inkább feltűnést akartak kelteni, provokatívan viselkedtek a nagyvárosokban.

Természetesen a zenében is jól megmutatkozott a két mozgalom közötti különbség: a hippik egy álmokba menekülő, pszichedelikus rock zenét kedveltek elsősorban, a punk rockerek pedig egy energikus, egyszerű, dallamot sem nélkülöző, nyers minimál zenét, amelyeket többnyire három akkord tudásával is lehetett játszani.