A countryval szemben táplált számos előítélet közül az egyik leggyakoribb a műfaj „férfidominanciájára” vonatkozik. Férfiak énekelnek férfi közönségnek férfi perspektívából megírt dalokat. Az utóbbi időkben újra és újra megjelennek és egyre erősebbek a kritikus hangok, amiért a countryrádiók nem játszanak elég női zenészt, és a country díjátadókon kevés női előadót és dalszerzőt díjaznak.

A vita 2015 óta vált igazán élessé, amikor a rádiós, Keith Hill kerek perec kijelentette: „Ha jó értékeléseket akarsz a countryrádióban, ki kell venni a nőket (a rotációból – S. R. W.).” Mint Hill állította, a mainstream countryrádiók elérése a női hallgatók körében gyakran 70-75%, a nők márpedig férfi előadókat akarnak hallgatni. „Az elvárások szerint mi egy férfi formátum vagyunk, egy kisebb női komponenssel. 40 zenei adatbázis van előttem, és ezek közül is 19% a legnagyobb arány, amelyben női előadók szerepelnek. Hidd el, játszom női előadókat, van belőlük néhány, de egyszerűen nem ők a salátalevelek a salátánkban. Luke Bryan, Blake Shelton, Keith Urban és a hozzájuk hasonló művészek a salátalevél. A nők pedig a paradicsom a salátánkban.”

Első blikkre valóban úgy tűnhet, abban igaza van Hillnek, hogy a countryzene egy kifejezetten macsó műfaj, a története mégsem mesélhető el a nagyszerű nők nélkül, akik formálták és alapvetően meghatározták az alakulását. Ha csak a műfaj 1927-es születését vesszük figyelembe, akkor is szembeötlő, hogy

az első két country szuperprodukció (Jimmie Rodgers és a Carter Family) nemi eloszlása is kiegyenlített.

A korai évtizedek pedig egész egyszerűen elképzelhetetlenek Maybelle Carter nélkül, aki a countryzene matriarchájaként, majd’ félszázados karrierjével nemcsak hogy alapvetően határozta meg, mi az, amit ma amerikai zenének tartunk, de ő volt egyben az első nő is, aki a férfiak uralta zeneiparon is mindig keresztül tudta vinni az akaratát.

Maybelle Carter, vagy ahogy a mai napig is mindenki hívja, Maybelle mama a countryzene jóságos, szerető, gondoskodó, de határozott anyukája volt. Ő istápolta Hank Williamst, ő szoktatta le a drogokról Johnny Casht, és a hetvenes években támogatóan állt a hosszúhajú hippik közé, hogy egy újabb generációhoz jusson el a countryzene.