Tőzsér József biokémikus, molekuláris virológus és zeneszerző. A prog rockban utazó Android együttes és egyéb más debreceni zenekarok egykori- és jelenlegi billentyűse már az 1970-es évek első fele óta aktív közreműködője a hazai rockéletnek. Számos zenei szvit komponálása és irodalmi téma megzenésítése után 2019-ben nagy fába vágták fejszéjüket: elkezdték a teljes Android életmű módszeres újrarögzítését, majd professzionális újrakiadását. Az “Édentől keletre” és a “Svejkfigurák” friss verziói már el is készültek, miközben párhuzamosan további két újabb kiadványon dolgoznak.

A beszélgetés első részében főként a ‘70-es évek formációi kerültek szóba. De a Spektrum, az FM77 vagy a Laser mellett megismerkedhetünk az Android indulásának történetével is.

– Kezdjük a legelején! Kérlek mutatkozz be az olvasóknak!

1959 szeptemberében születtem Debrecenben, ahol jelenleg is élek. A hónapnak és napnak annyiban van jelentősége, hogy abban az időben minden évben szeptember 1-én kezdődött az iskola. Nem vesztettem évet, ezért mindegyik osztályban én voltam az egyik legfiatalabb. Később egyetemi előfelvételisként már augusztus végén be kellett vonulnom a seregbe, így a tizennyolcadik születésnapomon vidáman fókázhattam, azaz moshattam koszos vízzel a körlet folyosóját.  

– Volt valamilyen előzménye a zenész-pályának a családodban? Gyerekkorodban tanultál zenét?

– Édesanyám tanult valamennyit, viszont édesapám hivatásos zenész volt, ugyanakkor alapvetően autodidakta módon sajátította el a zenei tudást. Fiatalon már szaxofonozott a debreceni Bika szálló bárjában, majd komolyzenére váltott és játszott a MÁV filharmonikusokban. Katonazenekari karmesterként vonult be és vett részt a II. Világháborúban. Fogságból hazatérve néhány korábbi taggal újraszervezték a MÁV zenekart, amelynek egy ideig demokratikusan megválasztott vezetője, illetve karmestere volt.

Szerette volna, ha belőlem professzionális, képzett zenész válik. Így a Bányai Júlia Általános Iskola ének-zene tagozatos osztályába jártam, mellette elvégeztem a Simonffy Emil Állami Zeneiskola zongora alapszakát is. A Bányai kórusa már akkor is nemzetközileg jegyzett volt, rendszeresen jártunk a rádióba és kórusfesztiválokra. Sajnos csengő mezzószoprán hangom a mutálással elenyészett, és bár később még néha énekelnem is kellett a zenekaraimban, manapság már megkímélem ettől a közönséget. 

– Mesélj kérlek az első zenekaraidról!

Az első zenekaromat gimnázium első osztályában alapítottuk, Spektrum néven. Arra biztosan emlékszem, hogy Omega számokat próbáltunk előadni, több-kevesebb sikerrel. A Tóth Árpád Gimnázium pinceklubjának elhangolt zongoráját nyúztam, és valaki csinált egy tekerőgombos monofónikus szintetizátorszerű valamit is. Frenetikusan jó osztálybulik voltak, kevés zenei értékkel.