MegMinden
2021-06-30

Pindroch Csaba

(mandiner.hu)

Az esztergomi ferenceseknél végzett, majd szállodaportás volt a Balatonnál, mielőtt felvették a Színművészetire.

Pindroch Csabával a hit erejéről, a házasságról és a #metoo mozgalomról is beszélgettünk.

Friss hír, hogy felmondott a Thália Színházban. Mi történt?
Minden váltás előtt kap az ember jeleket – először az agyában, aztán a gyomrában, majd a szívében. A harmadikat már észrevettem. Egyik mesterem azt mondta egyszer, hogy minden kapcsolatnak – emberi, szerelmi, szakmai vagy üzleti – az a lényege, hogy az emberekben vannak bugyrok, és ezek a bugyrok különböző színűek. Ha találkozom valakivel, akiben megvan az a szín, amire nekem szükségem van, és tudok cserébe olyat adni, amiből nekem több van, akkor jól működő kapcsolat tud kialakulni. Akár egy órára, akár egy estére, akár egy hétre, akár egy életre. De mindenképpen vége van, amikor az egyiknek már nincs szüksége a másik színére. Eljön az idő, amikor már nem működik az adok-kapok. Mindenesetre ölelkezve váltunk el. Megsirattuk.

Öt éve megkérdezték öntől, van-e még be nem teljesült álma, s azt felelte: „Mindenképp le szeretném futni a maratont. Ha sikerült, akkor ironmanversenyen is szeretnék elindulni. Ezenkívül le akarom tenni a cigit.” Hogy állnak ezek a tervek?
A félmaraton sikerült. A maratonra elkezdtem készülni pár éve, mert negyvenkét éves koromra lőttem be a lefutását, csak aztán jött egy súlyosabb térdsérülés, amivel egy évig nem igazán tudtam mit kezdeni, annyi előadásom volt. Nem fért volna bele két hét rehabilitáció. Szóval egyelőre kikerült az életemből, de nem tettem még le róla. Az ilyen hosszú távú versenyekről azt érdemes tudni, hogy az ember minél idősebb, annál jobban áll neki. A cigarettát pedig azóta is próbálom letenni, de nehezen megy. Azt hittem, a pandémia majd segít, de nem.

Jöttek újabb álmok?
Nem igazán. De elég álomszerűen élek. (Nevet) Korábban nem gondoltam volna, hogy meglesz ez a fajta harmónia az életemben – a vidéki ház, a nagycsalád és hogy a hivatásomat tudom űzni, amelyben sikerek is érnek. Élnek a szüleim, elkerültek a betegségek is, tehát összeteszem a két kezemet.

Az esztergomi ferenceseknél eltöltött évek mennyiben alapozták meg a gondolkodását?
Megpróbálom szemléltetni, hogyan hatott a gondolkodásomra: egy harcművész rengeteg monoton, fárasztó, a külső szem számára értelmetlennek tűnő gyakorlatot végez. De ezek a mozdulatsorok tíz-húsz éven át is megmaradnak a testében, és nekik köszönhetően a megfelelő helyzetben a tökéletes ütést tudja alkalmazni. No, az ember neveltetésében is éppen ilyen fontos, hogy kamaszkorában milyen környezetben van, milyen hatások érik. A húszas éveim végén kezdtem el érezni a gimnáziumi évek gyümöl­cseit, akkor ért meg bennem a gondolat, milyen jó is volt, hogy akkor nem tudtam elkallódni.

Az eredeti írást itt találja.

DEmedia.hu

Szerző
Hasonló cikkek