Azonban minden korábbi műve konzervatívnak hat a WandaVízióhoz képest, amely a címszereplő karakter traumafeldolgozását formai radikalizmussal kapcsolja össze.

Ma már közhelyszámba megy, hogy a Disney/Marvel csodát művelt az utóbbi tíz évben azáltal, hogy megteremtette a Marvel Moziverzumot (MCU), és egy olyan történetfolyamot hozott létre, amely talán még évtizedekig a nagyvászon elé vonzza a rajongókat – már persze, ha lesz élet a mozikban a járvány után. Nem sokkal a Bosszúállók: Végjátékot, vagyis

az MCU harmadik fázisát lezáró filmet követően robbant ki a koronavírus-járvány, és azóta a Marvel is csak halasztgat,

a történetfolyam negyedik nagy szakaszát nem tudja mozifilmekkel megnyitni. A stúdió szerencséjére ott van a Disney+, amely Magyarországon ugyan még nem elérhető, de 2021-ben talán már az lesz. Ez a streamingszolgáltatás 2020-ban értékelődött fel igazán, hiszen már nemcsak a The Mandalorian című Star Wars-sorozat miatt éri meg előfizetni rá, de vannak rajta emelt díjas, a mozikat kihagyó nagyjátékfilmek (Mulan, Raya és az utolsó sárkány), és végre megindultak a Marvel-sorozatok is, amelyek a korábbi, itt-ott sugárzott szériákkal ellentétben nagyon szorosan kapcsolódnak a Moziverzum filmjeihez. A WandaVízió nyitotta meg a sort, amelynek ugyan megvannak a hibái, és az utolsó része csalódáskeltőre sikeredett, mégis az egyik legeredetibb, legjobban sikerült élőszereplős Marvel-sztorit meséli el.