Ma ünnepli 95. születésnapját David Attenborough, az ember, aki az életének nagy részét azzal töltötte, hogy bemutassa a Föld varázslatos élővilágát, az utóbbi éveket pedig azzal, hogy valahogy megpróbálja meggyőzni az embereket arról, hogy ne pusztítsák ki ezt a varázslatos élővilágot, és ezzel együtt magukat is. A londoni születésű, eredetileg zoológus végzettségű Attenborough előbb állatgyűjtő utakra indult, aztán a BBC-nél kötött ki, többé-kevésbé megteremtette a ma ismert dokumentum- és természetfilm műfaját, könyveket írt, előadásokat tartott, Vilmos herceggel közösen létrehozta a környezetvédelem Nobel-díját, sőt, 94 éves korában regisztrált az Instagramra, hogy minél többeknek elmondhassa, mekkora bajban van a Föld. De mit köszönhetünk még a szülinapos Sir Davidnek?

A Monty Pythont

Hát többek között a Monty Pythont. Tegyük félre egy pillanatra a bolygó sorsát és az emberiség várható kihalását, mert vannak fontosabb dolgok is: ha Attenborough a BBC programigazgatójaként nem rendeli meg a Monty Python repülő cirkuszát, könnyen lehet, hogy a világ lemaradt volna az angol humor csúcsteljesítményéről. A sorozat megrendeléséről több eltérő verzió is létezik, és valószínű, hogy a BBC inkább John Cleese személyéhez ragaszkodott, mint a Pythonok által felvázolt koncepcióhoz (ez nagyjából abban merült ki, hogy nincs egészen világos koncepció), Attenborough viszont hitt az újítás erejében, és adott egy esélyt a társaságnak. A Pythonok ezt meg is hálálták, egy külön szkeccset szenteltek neki. 

Azok, akik nem rajongonak különösebben a Repülő Cirkuszért, de szeretik a snookert, szintén hálát adhatnak Attenborough-nak, mert az első snookerközvetítés is az ő nevéhez fűződik, ahogy az első színes tévéadás is. A kettő összefügg: a BBC sugárzott először színesben, az új technika előnyeinek bemutatására pedig nem is akadt jobb mód, mint egy snookermeccs közvetítése, hiszen a színes golyók jól mutatták, hogy miért is jobb ez, mint a fekete-fehér.

Egy csomó ritka állat bemutatását

Talán nem meglepő, hogy egy természetfilmes nevéhez több filmes rekord is fűződik, de Attenborough ebben is úttörő volt: az ötvenes években ő és a stábja tudta először lefilmezni a ritka és szégyellős komodói sárkányt. Ez már csak azért is nagy hőstett volt, mert máskülönben még jó sokáig nem láthatta volna senki ezeket az állatokat, ugyanis a gyűjtőúton befogott példány Londonba szállítását a sumbawai hatóságok végül nem engedélyezték, így személyesen nem is csodálhatták volna meg a látogatók a hüllőházban. A 2001-ben a BBC-n elindított természetfilm-sorozat, A kék bolygó forgatásakor aztán a stáb további filmes rekordokat állított be: számos fajt csak 1990-es években sikerült lefilmezni, de még 2001-ben is akadtak meglepetések, volt, amit ekkor vettek fel először Attenborough operatőrei. 

A korallfehéredés leckéjét

Attenborough és a stáb A kék bolygó forgatásakor egy olyan ökoszisztémát ismertetett, amelyről eddig kevés felvétel készült, és egy olyan jelenségre is felhívták a figyelmet, amit addig viszonylag kevesen kutattak és alig értettek: a korallfehéredésre. Azóta már közismertebb a jelenség, a helyzet viszont még rosszabb lett, és Sir David itt is felhívhatta a figyelmet arra az általa gyakran hangoztatott tényre, hogy minden mindennel összefügg. 

Attenborough szerint a korallok sorsa kiválóan példázza, hogy milyen pusztító hatással van az emberi tevékenység egy-egy ökoszisztémára akkor is, ha maga az ember fizikai valójában nincs is jelen ott, ahol végbemegy. A korallok a víz hőmérsékletének és kémiai összetételének hatására pusztulnak el, ezt pedig egyértelműen az emberi tevékenység okozza: a perm időszakban egymillió éven át tartó, minden korábbinál hevesebb vulkáni tevékenység mérgezte meg a világóceánt, az emberiségnek viszont kétszáz év sem kellett hozzá, hogy hasonló körülményeket teremtsen a tengerekben, mint amilyenek a tömeges kihalási események idején uralkodtak. Szép munka, és nem baj, ha valaki szól róla, plusz egy Sir Davidnek!

Korszakalkotó filmeket

Mindeddig Attenborough az egyetlen, aki fekete-fehér, színes, HD és 3D kategóriában is megnyerte a Brit Filmakadémia, a BAFTA által kiosztott díjat. Filmjei százmilliókhoz jutottak el, első sorozatát egymilliárdan nézték a tévében, ha pedig csinál valamit, az már gyakorlatilag automatikusan siker lesz, akár kap érte valamilyen díjat, akár nem. Általában kap; legutóbbi filmjére (Egy élet a bolygónkon)  a Netflixen megint csak százmilliók voltak kíváncsiak. Ebben Attenborough már szakítt azzal a hagyománnyal, hogy odaguggoljon a gorilla elé, és megnyugtató hangon elmormolja, hogy mit érdemes tudni róla, és egyenesen a kamerába nézve szembesíti az embert a kellemetlen tényekkel. 

Nem csoda, hogy változtatott a bevált recepten: 90 év felett már nem sok orvos javasolja, hogy az ember gorillákkal guggolgasson, és 66 környezetvédelemben és médiában eltöltött év után érthető, ha Sir David egyre világosabban fejti ki a nézeteit. Az Instagram-fiók mellett Attenborough a YouTube-on válaszolgat Billie Eilish vagy Maisie Williams kérdéseire, ezzel is a fiatalok felé nyit; a karantén alatt online földrajzórán oktatta az otthon maradt brit gyerekeket, és általánosságban arra szólítja fel az embereket, hogy próbáljanak meg egyénileg is tenni valamit a felmelegedés csökkentéséért és a biodiverzitás megóvásáért – ő maga például már csak ritkán fogyaszt húst, ami apróságnak tűnik, de ha mindenki lemondana egy-két apróságról, az már sokat számítana. 

Egy forgatókönyvet a Föld megmentésére

A Föld, köszöni, jól van: valószínűleg nem fog ugyanúgy kinézni, mint eddig, ha sikerül végképp tönkretenni, de átesett már néhány krízisen, és ennek persze az élőlények itták meg a levét. A különbség az, hogy a dinoszauruszok nem maguk rántották a fejükre azt az üstököst (vagy meteort), ami a végzetüket okozta, az ember pedig épp valami hasonlót csinál. Attenborough az Egy élet a bolygónkon sorozatot kísérő tavalyi könyvében amellett, hogy elmeséli, hogy mióta mi a baj, azt is megírja, hogy mit lehetne tenni, hogy elkerülhető legyen a katasztrófa. A könyv megegyezik a film anyagával, ezek a részek viszont talán könnyebben érthetők nyomtatásban, pláne úgy, ha az ember kíváncsi a hivatkozott tanulmányokra is.

A megoldás Attenborough szerint az, hogy el kell búcsúznunk a növekedés kényszerétől, a tiszta energiát kell előnyben részesíteni a szennyezővel szemben, és teret kell adni a bolygón a vadságnak. Ezt Sir David visszavadítási programnak nevezi: hagyni kell a maga módján működni a természetet a lehető legtöbb helyen, mert ez a bolygónak és az embernek is jó. Ez persze nem működik áldozatok nélkül: Attenborough szerint egy fenntarthatósági forradalom szükséges hozzá, hogy az emberiség valahogy megússza a küszöbön álló világégést, ehhez pedig átfogó szociális, gazdasági és szemléletbeli reformokra lenne szükség. Ha ezek megtörténnek, az antropocén kor nem átok lesz a világnak, hanem az emberiség legnagyobb lehetősége.