EÉ: - Sokakat meglepett a hír, amikor nyár végén bejelentetted, családostul Tenerifére költözöl. Most már néhány hete ott laktok, hogyan sikerült az átállás? Tudom persze, hogy többször nyaraltatok már ott, de nyilván más, ha az ember tartósan berendezkedik egy új helyen.

 

- Eddig nagyon simán és problémamentesen zajlanak az események. Bár a bürokrácia malmai itt is lassan őrölnek, és sokszor kell egy nagy adag humorérzék az egészhez, de idővel minden a helyére kerül. A legfontosabb, hogy a kisfiunk, Levi nagyon ügyesen és „csont nélkül” vette az akadályokat, szereti a sulit és rugalmasan alkalmazkodott a főleg számára nem csekély változásokhoz.

 

EÉ: - Említetted, hogy sok élőzenés hely van kinn. Van-e már olyan, ahol fellépsz vagy még a keresgélés fázisában jársz? Egyáltalán, hogyan telnek a napjaid?

 

- Az elmúlt időszakban máson volt a fókusz, ugyanis egy ingatlant újítottunk fel, emellett a november 24-én megjelenő debütáló KORI albummal kapcsolatos feladatok is sok időt vettek igénybe. A napi rutin mellett (Levi suliba- és visszatranszportálása, online óratartás stb.) a lakásfelújítási munkák is folyamatos kihívások elé állítottak bennünket. A Covid alatt rájöttem, hogy szeretek a magam kényelmes tempójában bütykölgetni, pl. lapraszerelt bútorokat összelegózni, és most ennek a hóbortomnak is hódólhatok. Közben minden hétre jutott valamilyen ismerős aki a szigeten volt és velük is igyekeztünk közös programokat szervezni, szóval nem unatkoztunk! A „Húszra lapot” album megjelenése után kezdek a helyi zenés feladatok koordinálásához.

 

 

EÉ: - Az érdekelne, hogyan fogadták döntésedet az itthoni zenésztársak? Megértőek voltak vagy netán csalódottak?

 

- Szerencsére a Zorall és a KORI tagok is elfogadták és megértették a döntésemet, mivel ez nem egy hirtelen jött elhatározás volt, hanem egy hosszabb ideje tervezett váltás. Nyilván mindenki fejében ott van a kérdőjel, hogy mennyire megvalósítható Teneriféről a koncertezés, de az eddig eltelt két hónap azt bizonyította, hogy simán. Ha azt vesszük, eddig is ingáztam Pest és Debrecen között, most egy kicsit messzebbről kell ugyanezt megoldanom. Repülni szeretek, ez nekem nem nyűg.

 

EÉ: - A debreceni Víztoronyban adott koncert egyfajta búcsúnak tűnt. Mivel tudod biztatni szülővárosod rajongóit?

 

- Debrecentől soha nem tudtam és igazán nem is akartam elszakadni, nekem mindig fontos helyen lesz a szívemben. A jövőben is ide jövök majd haza, tehát ez a búcsú igazán csak jelképes volt, inkább azt jelentette, hogy idén már nem koncertezünk Debrecenben. A folytatásban természetesen jövünk és játszunk, ha van rá lehetőség.

 

EÉ: - Jó néhány zenekarban voltál – vagy – alapember. Melyik áll a legközelebb ezek közül a szívedhez?

 

- Nem szeretném, és szerintem nem is lehet rangsorolni azokat a csapatokat amikben közreműködtem, mindegyik más-más időszak lenyomata volt, ezért nehéz is lenne összehasonlítgatni őket. Számomra hatalmas élmény volt együtt játszani minden zenekari taggal és tényleg „csak a szépre emlékezem!”. De két embert szeretnék kiemelni, akiktől a legtöbbet tanultam: Cserháti Pityi és Nagyfi Laci. Nekem ők azok az ikonok, akiknek hálás vagyok, hogy együtt koptathattuk a színpadokat és a barátságukkal is megtiszteltek. Ami biztos, hogy 2020 óta a ZORALL és a KORI zenekarok a legfontosabbak!

 

EÉ: - Azok, akik bíztak abban, hogy egyszer mégis újra indul a P. Box, most feltehetően feladták ezirányú reményeiket. Mit gondolsz erről?

 

- A P. Box sztorit már lezártam magamban. Kegyetlenül fájt, de ahogy azt előbb is mondtam ebből is csak a szépre emlékezem. A folytatásban a KORI zenekarral -ahogy eddig is- játszani fogunk P.Box dalokat, és vendégként örömmel látunk több mindenkit a színpadon a volt tagok közül (akárcsak a Víztoronyban Güntert és Bodó Tomit), de ennél többet nem tudok az én közreműködésemmel elképzelni. Sajnálom az egészet!

 

 

EÉ: - Bevallom, semmit sem tudok a tenerifei zenei életről. Vannak helyi koncertező sztárok? Mennyire ástad bele magad az ottani rockéletbe?

 

- Tenerife egy viszonylag kisebb sziget, itt szinte minden a turizmusról szól, így a helyi zenekarok is a turisták igényeihez igazítják a repertoárjukat. Vannak rendkívül jó zenészek és vannak kutyaütők is, de saját dalos helyi „sztárokról” én nem tudok. Viszont a legtöbb helyen van élő zene, ami dicséretes, és széles spektrumon mozognak az előadók. Én mindenféleképpen a rock műfajon belül tudom elképzelni magam ezen a palettán is.

 

EÉ: - Lehetséges akár az is, hogy ott szállsz be egy bandába vagy netán alapítasz új zenekart?

 

- Bármi lehetséges, ötletek vannak, beszélgessünk erről mondjuk két év múlva, addigra kiderül, hogy mi valósul meg a tervekből. Az biztos, hogy az otthoni formációk prioritást élveznek!

 

EÉ: - Vannak-e már konkrét időpontok, amikor újra találkozhatunk veled valamelyik bandád élén, valamelyik magyarországi színpadon?

 

- Ahogy azt fentebb említettem, november 24-én végre megjelenik az első KORI album, és ezt egy koncerttel ünnepeljük meg a Zártosztály vendégeként a Barba Negrában! A hagyományos Zorall Karácsony december 25-én lesz szintén a Barba Negrában, de előtte december 23-án még Hajdúszoboszlón a Rock Caféban hangolódunk a Zorall-lal az ünnepekre. A jövő évre pedig már most rengeteg buli van lekötve, a nyarat, ahogy terveztük végig itthon töltjük!