Végh Veronika: - Az első kérdésem, hogy mit szerettek egymásban? Illetve, hogy mi az, ami esetleg idegesít a másikban?

 

Lukács László: Hát… Mennyi időtök van?

 

Sidlovics Gábor: - Volt régebben egy interjúnk, és talán pont a Tomi fogalmazott úgy, hogy kicsit olyan ez, mint egy házasság. Van, amikor nagyon szeretjük egymást, van, amikor meg nagyon utáljuk a másikat. Most épp így a kettő között vagyunk valahol. Szerintem egyébként ez tényleg igaz. Persze mondhatnék, ilyen mindenféle magazin dumákat, hogy ez a három ember összekapaszkodva megy a naplementében, és hogy ez mindig így lesz… Francokat. Nyilván vannak olyan időszakok mögöttünk, meg nyilván előttünk is, amik embert próbálóak tudnak lenni. És itt jön a közhely: de a zene, amit együtt csinálunk, az mindig felülírja ezeket a problémákat, konfliktusokat.

 

Végh Veronika: - Ti a hétköznapokban is szoktatok együtt lenni, vagy inkább csak a szakmai munkában?

 

Fejes Tamás: - Van ilyen is, olyan is. Volt például, hogy együtt mentünk nyaralni, de nem hiszem ilyen elő fog fordulni még egyszer…

 

 

Lukács László: - Az a helyzet, hogy nálunk az aktív időszakban a zenei, szövegírói munka folyamán, ami eltarthat akár egy-másfél évig is, gyakorlatilag egyfolytában együtt vagyunk. Mások évente egyszer-kétszer, nyaralás címszó alatt, elmennek utazgatni. Hát mi kb. egész évben csak utazunk, úton vagyunk, és ez nálunk nem a pihenésről szól.

Nem akarok számokkal meg százalékokkal dobálózni, de szerintem az év 365 napjából olyan 200-220 napot mi együtt vagyunk. Egy légtérbe, együtt élünk ilyenkor, ha úgy tetszik. Persze mind a hármunknak van családja, felesége, barátnője, vagyis magánélete, szóval abban az időben, amikor nem zenekarként járjuk az országot, mindig igyekszünk a családdal, barátokkal, ismerősökkel együtt lenni. Azt gondolom, hogy ez teljesen természetes dolog, még a zenészeknél is. (…) A Tankcsapda 1989 óta, majdcsak 34 éve folyamatosan aktívan turnézik. Aktívan dolgozunk, nálunk nem volt sose szünet, nem volt olyan, hogy akkor most öt évig semmi, aztán újra összeállunk egy koncert erejéig. Nem, mi több mint 30 éve együtt zenélünk. És ezalatt a hosszú időszak alatt megfordult a koncertjeinken egy csomó ember, mellettünk, körülöttünk.

 

A beszélgetésből többek között még az is kiderült, hogy Lukács Laci az első magyar űrhajós szeretett volna lenni gyerekkorában, mivel ez Farkas Bertalan miatt meghiúsult, így maradt a rockzenész „hivatás”. Fejes Tamás dobos szerint is: ők hárman egyértelműen a zenére tették fel az életüket.

 

 

Bács Zoltán, a DE kancellára a következőket mondta az eseményről az unideb.hu-nak: - Ebben is elsők akartunk lenni, csakúgy, mint a sportstratégia létrehozásában, a sport tudományos megközelítésében, fejlesztésében. A labdarúgás elmélete és gyakorlata című nagy sikerű sorozat mintájára indult el ez a könnyűzenei program, mely még a sportos tartalomnál is népszerűbb lehet a jövőben. A multidiszciplináris jelleg megjelenésére ez a terület is tökéletesen alkalmas.

 

Kapusi Kálmán, a DE Könnyűzenei Intézet vezetője szerint pedig: - A könnyűzenei kurzus eleve jó alapokat adott a most elindult alapképzésnek, mely öt év kemény munka eredményeként végezhető el az egyetemen. Ezzel egyértelműen történelmet írtunk. A szakindítás nagy küzdelemmel járt, akárcsak a zenészek életútja. Az előadás-sorozat őszintén mesél erről, de a cél elsődlegesen a példamutatás és a hallgatók motiválása – tette hozzá az intézetigazgató.

 

A következő beszélgetésre október 19-én került sor az oDEon színháztermében, Wolf Kati énekesnővel és édesapjával, az Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, dzsesszzongoristával Wolf Péterrel.