Egészen pontosan 1982-ben pattant ki Németh „Lojzi” Alajos fejéből a banda ötlete. Hozta magával egykori bandájából, a Dinamitból testvérét, Németh Gábor dobost valamint Szűcs Antal Gábor gitárost. Énekesnek sikerült megnyernie az éppen szünetelő Beatrice frontemberét, a Nemzet Csótányát: Nagy Ferót, aki még egy gitárossal, Vedres „Joe” Józseffel egészítette ki a csapatot. Csodálatos módon az akkori piacot egyedül uraló Hanglemezgyártó Vállalat kimondta az áment egy nagylemezre, így 1983-ban megjelenhetett a Hovalett… című album.

A káprázatos zenei és szövegi ötletparádét felvonultató hanghordozó a magyar rock történetének alapvetései közé tartozik. A hatalmat addig direkt módon támadó Nagy Feró finom iróniába, helyenként hülyéskedésbe csapó szövegekbe csomagolta mondanivalóját. Így átment a szigorú, mindenre figyelő ítészek szűrőjén, akik valószínűleg nem vették észre, miről is énekel valójában az énekes. Nem könnyű besorolni ezt az albumot, jobb híján dadaista punkként emlegetik, de ez a meghatározás sem írhatja le tökéletesen azt a sokszínűséget, ami a rajta helyet kapó dalcsokrot jellemzi. Rá egy évre a XX. századi híradó már egy jól előkészített terepre érkezett. A Bikini sztárcsapatként sem szürkült bele a hazai mezőnybe és az előző lemezen kitaposott csapáson folytatta útját. Nagy Feró szemtelen és szertelen kántáló éneke és az azt alátámasztó elképesztően pontos ritmusszekció megspékelve a daráló, tekerő gitárral olyan unikális hangzást eredményezett, ami mindenkitől megkülönböztette őket.

Ezért is volt aztán meglepetés, amikor Feró távozott és helyére D.Nagy Lajos érkezett a botrányt botrányra halmozó punk-rock Rolls Frakcióból. Az egykori tinibálvány Piramis zenekarból pedig beszállt billentyűzni Gallai Péter. A Bikini ekkor addigi stílusáról egyfajta soft-rockra váltott, az egész produkció jóval populárisabb irányt vett. Lehet, hogy az addigi rajongók elpártoltak a csapattól, de jöttek újak, s az évek során sokkal népszerűbbé vált a banda, mint korábban. Nagy Feró egyébként szövegíróként továbbra is segítette őket, ő jegyzi olyan nagy slágerek sorait, mint a Fagyi, a Mielőtt elmegyek, a Megüssem vagy ne üssem vagy az Ezt nem tudom másképp mondani. Ez utóbbi dal lett az 1985-ben megjelenő harmadik lemez címadója, melyen már az új irányba menetelő Bikini hallható.

D.Nagy Lajos teljesen más habitusú előadó, mint elődje. Állítólag beszállásakor ő maga kérte, hogy frissítsenek a repertoáron, mondván a kezdeti korszak számai nem állnának jól neki. Olyan – mára emblematikussá vált – szerzemények kötődnek hozzá, mint a Részegen ki visz majd haza vagy a Közeli helyeken. Amíg kötelező volt hazánkban a katonai szolgálat, vajon hány és hány kiskatona énekelte őrség közben a Nehéz a dolga a katonának refrénjét?

A Bikini a kilencvenes évek elejére emelkedett csak igazán sztárstátuszba, a rengeteg koncert és stúdiófelvétel közepette nem is csoda, hogy kiégtek kicsit a tagok. Ráadásul a rendszerváltással beköszöntő szólásszabadság idején a banda rejtett utalásokkal telített szövegei már nem ütöttek akkorát. A diszkóhaknik világában is nehezebb volt eladni egy élő, sokféle technikai igénnyel turnézó produkciót. A zenekar 1992-ben elbúcsúzott a közönségtől, de mint később kiderült, nem örökre.

Németh Lojzi 1997-ben újra elővette tokjából basszusgitárját és újjászervezte a társaságot. Az azóta eltelt esztendőkben megfordult néhány focicsapatnyi zenész a Bikiniben, de a banda rendíthetetlenül koncertezik tovább. Szaxofonosok, billentyűsök, gitárosok hada vett részt bizonyos időszakokban a közös munkában, de abban mindannyian megegyeznek, hogy szívesen emlékeznek az itt eltöltött hónapokra, évekre.

Negyven év. Ez még gombócból is sok, ahogy mondani szokás. Gyertek el és kívánjunk együtt boldog születésnapot a csapatnak!