Augusztus 16 szerda 20.30 Debrecen, Kossuth tér 

Nincs tévedés, a magyarázat egyszerű: százéves jubileumát ünneplő zenekarunk kiemelkedő értéket jelentő, az emberiség számára megőrzendő kulturális értéket képviselő szerzeményeket választott erre az estére a debreceni közönség számára.

Athalia című színházi kísérőzenéjét Felix Mendelssohn-Bartholdy 1843-45 között komponálta VI. Károly Vilmos porosz uralkodó felkérésére. Az alapul szolgáló színmű Jean Racine francia drámaírótól származik, aki művében az Ószövetség egyik történetét dolgozta fel. Mendelssohn összesen hét tétellel illusztrálja az irodalmi anyagot, melyek közül kettő zenekari, a többi pedig vokális, énekkari jellegű zenei anyag. Az Athalia-nyitány a Kodály Filharmonikusok  jubileuma kapcsán került a programba, hiszen 100 évvel ezelőtt ezzel a művel lépett először közönség elé az újonnan alakult együttes. A mintegy tíz perc időtartamú nyitány lassú bevezetővel indul, melyet egy széles, dallamos jellegű téma követ a fuvolákon és klarinétokon, hárfák és vonósok kíséretében, egyfajta előjátékot képezve a dráma felkavaró eseményeinek kibontakozásához. A nyitányt a teljes zenekar diadalmas csúcspontja zárja le.

Csajkovszkij b-moll zongoraversenye motivikus gazdagsága, virtuozitása és nem utolsó sorban pazar hangszerelése révén a versenymű-irodalom kiemelkedő gyöngyszemének számít. Nem is gondolná az ember, hogy 1875-ös bostoni ősbemutatója után erős kritikák is megfogalmazódtak a darabbal kapcsolatban. Ezek közül Nyikolaj Rubinstein véleménye volt a leglesújtóbb: „Ki kell irtani belőle a banalitásokat, és játszhatóvá kell tenni néhány lejátszhatatlan részt”. Csajkovszkij elgondolkodhatott a megjegyzéseken, mert végül összesen három változatban készült el a darab partitúrája.

Érdekes módon az utolsó, a világszerte népszerűvé vált verzió egy kortárs zongorista, Alekszander Ziloti nevéhez fűződik. Többek között az ő ötlete volt az első tétel kezdetén megszólaló robusztus zongora-akkordok alkalmazása is. A b-moll zongoraverseny alapjaiban követi a háromtételes concerto formát. Súlyponti szerepet játszó nyitótétele azonban mégsem szabályosságával, hanem tematikai és karakterbeli gazdagságával ragadja meg a hallgatót. Hatásos, moll jellegű kezdő fanfárjából dúrba fordulva születik meg a tétel főtémája, melyet aztán a szólózongorán és a zenekaron kibontakozó, gazdag fantáziával szerkesztett zenei folyamat követ. A középső Andante semplice tétel szerkezetileg szimmetrikus.  Egy – az orosz románcok hangulatát tükröző – érzelmesen lírai szakasz keretezi a zaklatott, capriccio karakterű középrészt, melyet követően visszatérést hallhatunk. A versenymű zárótétele hamisítatlan, energikus népi táncjelenet, melynek bravúros zongora villódzásait szélesen áradó melódiákkal kontrasztálja a zeneszerző.

Az ünnepi alkalmakra szervezett tűzijátékok nemcsak napjainkban, de a korábbi évszázadokban is költséges látványosságnak számítottak. A II. György angol király hívására Londonban tevékenykedő Georg Friedrich Händel az osztrák örökösödési háborút lezáró, 1748-as aacheni békekötés megünneplése céljából kapott megbízást egy nagyszabású zenekari szvit komponálására. Az első elképzelés szerint csak katonai fúvóshangszerek szerepeltek volna a darabban (24 oboa, 12 fagott és kontrafagott, 9 trombita, 9 kürtés 3 pár üstdob), később azonban vonós szólamokkal is kiegészült a „The Music for the Royal Fireworks” partitúrája. Händel fenségesen ünnepélyes kompozíciója hat tételből áll, melyek sorát egy francia típusú nyitány indítja.

Az ezt követő tánctételek közül kettő – La Paix  (A béke) és a La Réjouissance  (Az örvendezés) címében is utal a háború befejezésére. A nagy érdeklődést kiváltó bemutató, melyen mintegy 12 ezer főnyi közönség jelent meg, 1749-ben a londoni Green Parkban zajlott le.