A jövevények már birtokba vették új otthonukat – előbbi az Afrika-röpde szabadon bejárható külső volierét, utóbbi pedig a vörös pandák szomszédságában lévő társasröpdét –, így a látogatók is megcsodálhatják őket. Az intézmény immár mindkét fajból két-két egyednek ad otthont, de a tervek szerinti további bővüléssel az első debreceni sikeres szaporulat is kilátásba kerül majd a közeljövőben.

Az Ugandától és Kenyától Dél-Afrikáig elterülő mocsaras vidékeken őshonos szürkenyakú koronásdaru (Balearica regulorum) nevét jellegzetes, aranyszínű tollkoronájáról kapta, amely kecses alkatával, fehér szárnyfoltjával és hosszú nyaki dísztollaival együtt fenséges megjelenést kölcsönöz neki. Részben ennek köszönhetően Uganda nemzeti jelképeként tartják számon, és szerepel az ország címerében és zászlaján is.

A skarlát íbisz (Eudocimus ruber) Dél-Amerika trópusi partjainak környékén és a Karib-térségben fordul elő nagyobb, akár több ezer tagú kolóniákban. Érdekessége, hogy tollazata az elfogyasztott rákfélékben található karotinoidoknak köszönhetően nyeri el összetéveszthetetlen vörös színét nagyjából kétéves korra.

Élőhelyük elvesztése és vadászatuk miatt mindkét faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, a szürkenyakú koronásdaru ráadásul veszélyeztetett besorolással.