A díjátadón köszöntőt mondott dr. Duffek Mihály, a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, majd dr. Puskás Istvánnal, Debrecen kulturális ügyekért felelős alpolgármesterével, illetve dr. Pósán Lászlóval, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnökével együtt átadták az alapítvány elismeréseit.

Az alapítvány kuratóriuma 7 pályázónak adományozott alkotói ösztöndíjat:

Béke Csaba Péter zenész, előadóművész. A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola klasszikusgitár-tanára, a Debreceni Gitárkvartett tagja. Hangszerei a lant, a koboz, a tekerőlant, a duda, a ciszter, a középkori síp és a gitár. Zenei előadásai keretében különböző történelmi korszakokhoz – leginkább a középkorhoz – kapcsolódó históriákat, történelmi énekeket szólaltat meg. Jelenlegi együttese – amelynek vezetője is egyben – a Sonivius Vappae. Hazai és külföldi szereplései mellett évtizedek óta jelentős szereplője Debrecen kulturális életének.

Dr. Horváth Péter helytörténeti kutató. A Podmaniczky-díjas helytörténeti kutató az eltűnő debreceni cívisházak feltérképezésében, emlékük megőrzésében végez kutató és értékmentő tevékenységet. 2007 óta folyamatosan kutatja, bővíti és közkinccsé teszi a Cívis Építészet Tárháza katasztert, amit a Debreceni Értéktár Bizottság 2020-ban helyi értékké nyilvánított. 2017-ben két társával életre hívta a Cívisporta online folyóiratot, amely egy olyan komplex tudástárrá fejlődött, amit mostanra világszerte olvasnak.

Dr. Molnárné Ötvös Tünde keramikus iparművész, gimnáziumi tanár. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Kutatása a Debreceni Református Kollégiumban tanító képzőművészek és tanítványaik életművét öleli fel. Alapvető célja, hogy bemutassa a folytonosságot a kortárs alkotók és a múltban itt alkotó művészek között. Célja, hogy létrehozzon egy olyan digitális archívumot, amelyben a történeti kutatás és feltáró munka után a Református Kollégiumban tanult képzőművészek életútja nyomon követhető. Emellett egy kiállítás szervezése is a tervei között szerepel, ahol a kollégiumi képzőművész tanárok és diákok munkái láthatók.

Dr. Pólik József író, filmrendező. A Debreceni Egyetem Filozófia Intézetének adjunktusa, könnyűzenei videoklipek, rövidfilmek rendezője, filozófiai, filmesztétikai írások, novellák szerzője. 2017-ben készítette el első játékfilmjét Életem legrosszabb napja címmel, amit nagy sikerrel mutattak be az Apolló moziban. A filmet helyi művészekkel, közösségi összefogással és saját forrásból készítette. Jelenleg a Balcsillag című játékfilmjén dolgozik, szintén debreceni művészekkel és debreceni helyszíneken.

Lévai Emese tanár, koreográfus. A Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium mesterpedagógusa. 18 évig a debreceni Modern-Tánc-Játék Stúdió táncosa, alkotóművésze volt, jelenleg saját koreográfusi munkájára fókuszál tanítványaival közösen. 2019-ben mutatták be első önálló estjüket „XYZ” címmel. Most olyan előadás megvalósításán dolgozik, amely az improvizáción alapul és a fiatalok érzelmi-fizikai-szellemi állapotára épít, figyelembe véve a mai kor folyamatos kihívásait. Az előadás – akár tantermi színház keretei között – gimnazisták és az általános iskola 7-8. osztályos fiataljai számára bemutatható.

Szabó Natália Tímea, az Eszterházy Károly Egyetem tervezőgrafika szakos hallgatója. A Kepes György Szakkollégium Művészeti és Kulturális Tagozatának vezetője. Több grafikai pályázaton sikeresen szerepelt, valamint arculattervezéssel is foglalkozik. 2021-ben megnyerte a PólóNeked vállalkozás illusztrációs pályázatát és jelenleg is a weboldal designere. Művészeti projektje a Mi van veled Z generáció? című kiadványban is megjelenik.

Tóth Levente, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának hallgatója. A Tan BorEn ütőhangszeres trió tagja. Több egyéni zenei verseny díjazottja, együttesével pedig hazai és nemzetközi kamarazene-versenyeken rendszeresen fődíjakat és első helyezéseket ér el. Emellett a japán filmzene és az ütőhangszeres ragtime fejlődése témakörében tart szakmai előadásokat és jelennek meg publikációi.

Debrecen város kulturális életében kifejtett példaértékű munkásságáért Debrecen Kultúrájáért Díjat vehetett át:

Dr. Bakó Endre újságíró, irodalomtörténész. Debrecen szellemi életének egyik meghatározó alakja. Kutatásai nem csak az irodalomra és más művészetekre terjednek ki, hanem a legtágabb értelemben vett kultúrára is, beleértve a sport- és populáris kultúrát. 1964-ben lépett újságírói pályára. A Hajdú-bihari Napló munkatársa, kulturális rovatának vezetője, majd – rövid kitérő után – nyugalomba vonulásáig főszerkesztője volt. Ezen túlmenően az Alföld folyóirat rovatvezetője, és a Csokonai Könyvkiadó alapító igazgatója. Több mint húsz önálló kötete között jelzésszerűen említendő a Tóth Árpádról, Kiss Tamásról és Gulyás Pálról szóló monográfia, a Holló Lászlóról írott tanulmánykötet, a debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar történetét feldolgozó könyv és Hódos Imre életrajza. Gazdag újságírói és szerkesztői pályát tudhat maga mögött. Nyugdíjba vonulása is újabb lendületet adott alkotó tevékenységének: amellett, hogy rendszeresen jelennek meg tudományos alapossággal és élvezetes stílusban megírt könyvei, amelyeknek bemutatójára is vállalkozik, mások könyveinek bemutatóját is lelkesen és hozzáértően vezeti.

Dr. Szabó János főiskolai tanár, klarinétművész. Több mint három évtizede a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának tanára, klarinét főtárgyat, módszertant, didaktikát, repertoárismeretet és kamarazenét oktat. Megálmodója és főszervezője az országos klarinétversenynek. 1974 és 2018 között a Kodály Filharmonikusok szólamvezető első klarinétosa volt, zenekari muzsikusként Európa valamennyi országában szerepelt. A mai napig közreműködik hallgatóival a Filharmónia munkájában, ezen kívül alapító tagja és művészeti vezetője az Anton Stadler Klarinétkvartettnek. Pályafutása alatt eljátszotta a szimfonikus zenekari irodalom jelentős részét: száznál is több zenés színművet, operát, operettet, musicalt és daljátékot. Olyan kiváló művészekkel szerepelt egy színpadon, mint Ferencsik János, Kórodi András, Erdélyi Miklós, Lukács Ervin, vagy Luciano Pavarotti. Művészi, oktatói, iskolateremtő, zenepedagógiai tevékenysége mindig is Debrecenhez kötötte, három évtizedes kiemelkedően sikeres munkája jelentősen hozzájárult a város kulturális életének gazdagításához.

László Ákos grafikusművész. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskola képgrafikusi szakán végzett, mesterei Kádár Tibor és Feszt László voltak. 1982 óta Debrecenben él. Holló László-díjas, Káplár Miklós-emlékérmes alkotó, nagyváradi grafikai pályázat díjazottja, két alkalommal Debrecen város művészeti, valamint a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíját nyerte el. Többszörös díjazottja, nívódíjasa a debreceni országos nyári és tavaszi, valamint a megyei őszi tárlatoknak. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, alapító tagja a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének. Számos hazai és nemzetközi művésztelep tagja. Mindezek mellett a francia Bessans város és a svájci St. Gallen művészeti ösztöndíjasa. 1963-tól vesz részt csoportos és egyéni, hazai és nemzetközi kiállításokon. Grafikáiban a japán kalligráfia és a gesztusfestészet hatása érzékelhető, sajátos sokszorosító technikája a linotípia. Képei a XX. század végének karizmatikus üzenetei.

Posztumusz Debrecen Kultúrájáért Díjban részesült Várkonyi Károly festő- és grafikusművész. Grafikáit a mai napig keresik a gyűjtők világszerte. A kisgrafika műfajában, különösen az ex librisekkel alkotott világszínvonalút és maradandót. Berlinben Albert Reimann képzőművészeti iskolájában tanult, majd elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskola művészképzőjét és részt vett az Ajtósi Dürer Céh munkájában. Az Ex Libris-kör tagja, művészeti vezetője, és az V. Országos Kisgrafikai Találkozó szervezője volt. Emellett 1938-tól Debrecenben dolgozott rajztanárként. Foglalkozott kisgrafikával, főleg fa- és linóleummetszéssel, rézkarccal, gyakran használt magyaros motívumokat ex librisein. Rajzolt képregényeket, karikatúrákat. Rajzszerkesztője volt a Dongó, valamint a Karikás című élclapoknak. Olyan ember volt, aki szerette Debrecent, a barátait, a fiatalokat, az embereket és a természetet. Tehetségét, művészetét Isten ajándékának tartotta. Több alkalommal készített egy-egy munkát adományként, hozzájárulva egy-egy közösség támogatásához. Művésztársa, Vencselley István tanácsára részt vett egy amerikai pályázaton, ahol díjat nyert grafikai sorozatával és ismertté vált nemzetközi viszonylatban is. A Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete nevét az ő javaslatára vette fel. Szellemiségét, mélységes humanizmusát, elkötelezettségét a grafikai művészet iránt a mai napig őrzik.

_{(Várkonyi Károly posztumusz díját fia, Várkonyi Zsolt vette át.)} 

_{Fotó: Miskolczi János}