Debrecenbe látogatott a március 14-én bemutatott Most vagy soha! című film rendezője, Lóth Balázs, valamint Berettyán Nándor, Bordás Roland, Vranyec Artúr és Dánielfy Zsolt színészek, akik egy közönségtalálkozó keretében számoltak be a film készítése során átéltekről. A 100 napon és három évszakon keresztül zajló forgatást egy hosszú casting folyamat előzte meg, amit a covid-járvány kellős közepén kellett megoldani – mesélte a rendező. A színész-jelöltekkel nem tudtak személyesen találkozni, így videós anyagokat kértek tőlük, és ezek alapján választották ki őket. Különböző Petőfik, Júliák és Márciusi Ifjak közül kerültek ki a végleges szereplők, aszerint, hogy kik között működött igazán a „kémia”.

A rendező elmondta, hogy amikor megérkezett az első forgatási napra, igen emlékezetes látvány fogadta:

„A Hősök terénél állok a lámpánál és egyszer csak több száz ember 19. századi, korabeli viseletben átmegy előttem a zebrán, miközben mögöttem csilingel a villamos, mellettem meg autók állnak. A Nemzeti Múzeum előtt pedig 30 cm vastag sár és marhatrágya, és ameddig a szem ellát, beborítja a terepet. A szemem láttára kelt életre március 15-e” – mesélte Lóth Balázs.

A Petőfit alakító Berettyán Nándor számára a legmeghatározóbb élmény „az a közösség volt, ami a forgatáson létrejött, hiszen alapvető szándék volt, hogy a Márciusi Ifjak ne csak a vásznon legyenek jóban egymással, hanem a valóságban is”. Elmondása szerint egy olyan közeg alakult ki köztük, ami meghatározta a filmet és kihatott a forgatás hangulatára és a többi szereplőre is. Dánielfy Zsolt és Vranyec Artúr kiemelte, mindehhez az is hozzájárult, hogy a legkisebb feladatra is külön embert állítottak: valaki az esernyőt tartotta a színészek fölé, míg másvalaki kizárólag arra figyelt, hogy adott ruha még véletlenül se legyen koszos. A színész szerint

„azt lehetett érezni, hogy egy közös szíve van az egész csapatnak.”

Bordás Roland a filmben a 12 pontot papírra vető Bulyovszky Gyulát játszotta. A színész elmondta, hogy Magyarországon viszonylag ritkán készülnek ehhez hasonló, sok embert mozgató produkciók, és ők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy belecsöppenhettek egy ilyenbe. Sokfajta színész és színész-generáció találkozott, de meglátása szerint mégis sikerült egyféle játékot hozniuk. Emellett elismerően beszélt a kaszkadőrökről, akik több ízben is kulcsszerepet játszanak az alkotásban. Bordás azt is elmesélte, hogy volt egy igen nehéz, három-négy napos időszak a munka során: miközben Sopronban forgattak, ezzel párhuzamosan napközben a színházban egy előadásra próbáltak Pesten, és oykor mindössze egy-két óra alvással érkezett meg egyik vagy másik helyszínre.

Berettyán Nándor nézői kérdésre válaszolva arról is mesélt, hogyan élte meg, hogy ő kapta a főszerepet:

„Először nagyon boldog voltam. De talán kissé naivan örültem, mert később tudatosult bennem, hogy elég nagy tétje van a műnek, hiszen ha csinálnak egy történelmi filmet, akkor belátható időn belül nem lesz másik abban a témában. Izgultam is, mert ha ne adj’ Isten rosszul játszok, akkor évekig azt fogják nézni, hogy én elrontottam. Viszont a munka közben kialakult jó közösség mégis oldott ezen” – szögezte le.

A közönségtalálkozón néhány érdekes kulisszatitkot is megtudhatott a közönség.  A színészek, mivel a forgatás különböző időszakokban zajlott – elsősorban a közeli képek jelentősége miatt – nem mehettek el nyaralni, nehogy lebarnuljanak. A résztvevők arról is meséltek, hogy a Szendrey Júliát alakító Mosolygó Sára majd’ tíz, eltérő kopottságú ruhát viselt, hogy az az egyes jelenethez passzoljon. Az is kiderült, hogy az utolsó munkanapon vették fel a film és egyben a történetet záró jelenetet.

A főkép forrása: Facebook.

Takács Mátyás