A DVSC labdarúgóit vasárnap 5870-en nézték a helyszínen, a Nagyerdei Stadionban, a televízió előtt feltehetően tízezres volt a szurkolók száma. Miért? Mert a  srácok mennek, hajtanak, küzdenek, és az elmúlt hónap kudarcai után ismét sikerre éhesek. Na ez a magyarázat mindenre.

A Fehérvár és a Debrecen fanatikusai nem kedvelik egymást. Pedig valamikor nagy barátok voltak. Hogy hol romlott el a párbeszéd azóta is többen kutatják. Az viszont említésre méltó, hogy a dunántúliak közül páran fejet hajtva tisztelegtek Komáromi Gábor táblája előtt.

 

Aztán ez a momentum a kezdő sípszó után  elfeledett lett, és jött a verbális felelgetős. Volt ebben minden . Nem szeretnék idézni, mert nem látom értelmét. Bár - és ezen kicsit csodálkoztam - nem volt durva obszcenitás, senki nem kérdőjelezte meg az MLSZ nemi hovatartozását, a felmenők, különösen az édesanyák említése is elmaradt. Igaz, kis cigányozás azért belefért, de esküszöm már majdnem irodalmi stílusban. Akár Arany Jánostól is idézhettek volna a fiúk. Érettségi tétel a nagy költőtől az 1851-ben keltezett Nagyidai cigányok című hosszabb verse. A felelgetős kissé hasonlított.

 

És hogy miért lett csendesebb az egymásnak üzengetés a szemközti szektorba? Mert Bárány és Domingues pazar összjátéka után, az ötödik percben vezetést szerzett a hazai gárda. Az indulatok visszafogásához ez is kellett. Meg az, hogy a láthatóan kontrákra épülő Loki támadások zavarba hozták a vendég védelmet. A milliókért Zalából szerződtetett Gergényi sokszor nyomozta a labdát, Csongvainak sem mindig sikerült kordában tartani a pirosakat, egyedül Tóth Balázs a Fejér vármegyeiek kapusa próbálta kibekkelni a gólok számának növelését. Ez sem sikerült, mert a fentebb említett csatár duó ismét villant.

Elég volt azonban egy figyelmetlenség a szünet után, zárkózott a volt Vidi. Izgulni viszont nem kellett. Kusnyírék többször hozták zavarba a Fiolát nélkülözőket, és csak a szerencse, meg  a remek napot kifogott cerberusuknak köszönhető, hogy nem kaptak háromnál többet.

 

Nem hozsannázni szeretnénk, de tény szemre is tetszetős volt a bemutató. Mindkét edző dícsérte övéit, Blagojevics többször. Most a tabella hatodik helyén van a csapat, a neheze viszont ettől a pillanattól kezdődik. Ebben a naptári évben még nyolc mérkőzés vár Dzsudzsákékra, a Magyar Kupa találkozóval együtt. Ebből hetet idegenben vívnak majd a focisták. Az igazi értékmérő az lesz, ha távol a megszokott gyeptől, az öltözők ismert zugaitól, mindenhonnan pontokkal térnek majd haza. Akár a jövő héten Felcsútról is. Ahogy az ottani mester mondaná: ők sem verhetetlenek, hiszen - idézve Hornyák Zsoltot - a "kvalité" megvan a játékosokban. Mármint a mieinkben.

És ez az igazi magyarázat mindenre.

 

DVSC - Fehérvár FC 3-1 (2-0)

 

Weisz György