Az év egyik legjobb dokuszériája nemcsak a futballról, hanem a celeblét árnyoldalairól, és a kemény munka dicsőítéséről is szól.

Vannak olyan futballisták, akiket csak a „sportág szerelmesei” ismernek és tisztelnek, és vannak olyan ikonikus extraklasszisok, mint Pele, Maradona, Cristiano Ronaldo vagy Messi, akiknek az ismertségi indexe az amerikai elnökével és a pápáéval vetekszik. És van David Beckham, akiből úgy lett jelenség és világmárka, hogy a saját csapatainak sem mindig ő volt a legjobb játékosa. Ez a Beckham rendelt meg magáról egy négyrészes dokusorozatot, ami papíron nem hangzik túl biztatóan, a végeredmény mégis egy olyan produkció lett, amit nemcsak a Netflix tehet ki az ablakba, de

a Beckham-fanok és a sportág iránt kevéssé rajongó laikusok igényeit is bőven kielégíti.

Abból a szempontból nem meglepő a széria magas minősége, hogy a rendezői székben egy Oscar-díjas alkotó, Fisher Stevens ült (a Rövidzárlat főszereplője, az Utódlás Hugója), és a vágó, Michael Harte is letett már pár dolgot az asztalra (Három egyforma idegen), de arra valószínűleg kevesen számítottak, hogy a tősgyökeres amerikai Stevens ennyire érzi a soccer-témát, és ilyen jó kérdéseket tesz fel – mert egyben a riporter is ő volt.

Az, hogy négy részben sikerül egy (majdnem) teljes karrierösszegzőt tartani a londoni kezdetektől a Manchester Uniteden és a Real Madridon át egészen a Los Angeles-i kirándulásig és a válogatottbeli fellépésekig, önmagában jelentős teljesítmény, ahogy az is, hogy a játékostársak mellett meg tudták szólaltatni a legendás Sir Alex Fergusont, a Real Madrid elnökét, Florentino Perezt, Ronaldót (az eredetit), Louis Figót vagy Beckham fő „nemezisét” Diego Simeonét.

Aki United-szurkolóként és az angol válogatott szimpatizánsaként nőtt fel (mint jómagam), annak már ez is bőven elég ahhoz, hogy üdvözült vigyorral nézze végig mind a négy epizódot, és néha azt vegye észre, hogy belement valami a szemébe, de mitől lehet izgalmas a széria a beavatatlanoknak, és egyáltalán mi olyan érdekes Beckhamben?