Kérem, a júni 15, az júni 15. Ezt már többször, többen megállapítottuk, hogy az utolsó tanítási hét értelme, hogy nincs értelme.  Egy kis felkészülési idő a szülőknek, nagyszülőknek a nagy bumm előtt.

Tegnap lelassultunk itthon. Olyan békebeli vasárnap lett. Megnyitottuk a kerti sütödét és éttermet. Serénykedett mindenki. Favágás, tűzrakás, tárcsa smirglizés, székek, párnák, asztalok, terítők...Aztán a hársfa alatt eszegetés.

Eper szedés, beszélgetés, olyan "minden a legnagyobb rendben" létezés. Aranypercek.

Felkerült a lábacska az asztalra...láttam, de valahogy nem volt szívem szólni...annyi fegyelmezésből áll az élet, annyi "nem szabad, nem illik"...annyi "látom, hogy hülyeség, de ezt kell tenni"

Tegnap délután megállítottam egy pillanatra.Boldog voltam, hogy van még lábacska, ami felkerülhet a damasztabroszra.Meddig még?

Talán soha többé...Ez volt a nagy pillanata. 

Pintér Betti