Hiába telt el több mint fél évszázad a debütáló albumuk megjelenése óta, a Black Sabbath még mindig képes új területeket meghódítani. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Birmingham Royal Balett társulata által színpadra vitt Black Sabbath – The Ballet produkció.

Carlos Acosta kubai balettcsillag, a Birmingham Royal Ballet művészeti igazgatója pár éve azon küldetésének részének jelentette be a projektet, hogy a BRB középpontjába a helyi kultúrát állítsa: "A Black Sabbath valószínűleg Birmingham legnagyobb exportcikke, a leghíresebb (és leghírhedtebb) kulturális entitás, ami valaha is a városból származott - így természetesen vonzott az ötlet, hogy együttműködjenek egymással azok, akikről a legtöbben azt gondolnák, hogy a legvalószínűtlenebb partnerek". A bejelentést eleinte sokan meglepett és némileg zavart kétkedéssel fogadták – többek között maguk a Black Sabbath tagjai is.

Tony Iommi, a zenekar gitárosa mégis beleegyezett, hogy találkozzon Acostával, és azonnal meggyőzte a táncos lelkesedése a zenekar iránt, illetve a közös háttér: Acosta Havanna szegénynegyedéből származott, míg a Black Sabbath tagjai Birmingham Aston negyedéből, ahol gyakoriak voltak az utcai verekedések, balettórák pedig nyilvánvalóan nem léteztek.

Tavaly áprilisban a Birmingham World megkérdezte Iommit, hogy el tudta-e volna képzelni, hogy fél évszázaddal a Sabbath megalakulása után a birminghami balett-társulat az ő zenéjükre fog táncolni. Tony nevetve azt felelte: "Őszintén szólva nem hittem volna el nekik. A Black Sabbath indulásakor azt gondoltam, hogy azért olyan nagyszerű, mert valami teljesen más volt, amit még nem csináltak korábban. És azt hiszem, jó kihívásnak találtam.

Most ezzel [a balettel] másképp tekintek a zenénkre, hiszen egy újabb értelmezéssel gazdagodott. Még mindig ott vannak az alapok, de bekerültek mellé a különböző zenekari dolgok is. Illetve, egy percig sem gondoltam volna, hogy emberek a Black Sabbath-ra, a War Pigsre és a Iron Manre táncolnak majd. És mégis megtörtént.”

Celine Gittins és Tyrone Singleton a Black Sabbath – The Ballet-ban.  Fotó: Johan Persson