Az óceánokban számos különleges állatfaj él, amelyekről nagyon keveset tudunk. Az emberiség jobban ismeri az űrt, a Mars felszínét, mint a nagy vizek fenekét. A tudósok most arra a kérdésre keresték a választ, hogy miért kalapács alakú a pörölycápa feje. Cikkünkben megosztjuk, kutatásuk milyen eredménnyel járt.

Miért van kalapács alakú feje a pörölycápáknak?

A magyar nyelvben a pöröly egy nagy súlyos szerszám neve, amely kalapácshoz hasonlít, segítségével a kovácsok az üllőre helyezett vasat a kívánt alakúra formázzák. Tagadhatatlan, hogy a pörölycápák megjelenése igencsak különleges. A testük olyan, mint egy átlagos cápáé, de a fejük szokatlanul megnyúlt oldalirányba. De vajon mi lehet ennek a változásnak az evolúciós előnye? Hogyan alakult ki a pörölycápák nem mindennapi külsője?

A pörölycápák rendkívüli méretű látóteret tudhatnak magukénak. A széles fejükön két oldalt elhelyezkedő szemek közel 360 fokos látóteret biztosítanak az állatoknak. Ennek köszönhetően könnyedén látják, hogy mi történik alattuk vagy akár felettük, ami megkönnyíti a prédák vagy éppen a ragadozók észlelését.

A pöröly előnyei

A tudósok szerint a pörölycápa különleges alakú fejének több előnye van. Az első tehát a látással kapcsolatos. Ha nekünk, embereknek a szemünk két ellentétes irányba mutatna, mondjuk a fülünk mellett, akkor sokkal szélesebb látószögben vizslathatnánk a világot. Mindkét szem különböző részeit pásztázná a minket körülvevő környezetnek, így jobban érzékelhetnénk, mi van körülöttünk.

Azonban azt nagyon nehéz lenne megállapítani, hogy a dolgok milyen távol vannak tőlünk. Azért, hogy ezt a hiányosságot ellensúlyozzák, a pörölycápáknak különleges érzékszerveik alakultak ki a fejükön, úgynevezett Lorenzini ampullák. Ezek a pórusszerű szervek képesek észlelni az elektromosságot.

Gyakorlatilag úgy működnek, mint egy fémdetektor, amely érzékeli és meghatározza az óceán fenekén lévő homok alatt elrejtőző préda helyzetét. A többi cápa is rendelkezik ilyen érzékszervekkel, de a pörölycápának több van belőlük. Minél távolabb vannak egymástól a pörölycápa fején ezek az érzékszervek, annál pontosabban képesek meghatározni a zsákmány helyzetét.

A tudósok úgy vélik, hogy a pöröly alakú fej segít a cápáknak abban is, hogy gyorsabban meg tudjanak fordulni úszás közben. Ha az ember erős szélben sétál egy esernyővel, vagy repülőgépen ül, akkor képes érzékelni, hogy milyen erőteljesek lehetnek a nagy felületek mozgás közben. Ha a pörölycápa kiszemelt vacsorája elúszik mellette, akkor gyorsabban tud fordulni, hogy elkapja, mint ahogyan erre más cápák képesek.

A pörölycápa családfája

Ideális megoldás lenne a kutatók számára, ha a pörölycápák fejlődését – hogy miként változtak az evolúció során – fosszíliákon vizsgálhatnák és térképezhetnék fel. Azonban sajnos a pörölycápák fosszíliái szinte kizárólag a fogakra korlátozódnak, ugyanis a cápák testében nincsenek csontok. Ezeket porcok helyettesítik. Az emberi testben a fül és az orr anyaga porc. A porc sokkal gyorsabban lebomlik, mint a fogak vagy a csontok, ezért ritkán marad fenn évezredeken keresztül, így a pörölycápa-koponya kifejlődésének a titka nehezen tárható fel.

Ma az óceánokban kilenc különböző pörölycápafajta úszkál. Ezek mind méretükben, mind a fejük formájában eltérnek egymástól. Van olyan, amelynek a feje nagyon széles a testéhez viszonyítva, ide tartozik a szárnyasfejű cápa (E. blochii), a nagy pörölycápa (S. mokarran), a sima pörölycápa (S. zygaena), a szegélyes pörölycápa (S. lewini) és a Carolina pörölycápa (S. gilberti). Másoknak kisebb a fejük a testükhöz viszonyítva, mint a karimafejű cápának (S. tiburo), a kanalasfejű cápának (S. media), a kis szemű pörölycápának (S. tudes) és a szegélyes karimafejű cápának (S. corona).

A tudósok sokáig azt feltételezték, hogy az első pörölycápáknak nem volt túl nagy a fejük, de az idő múlásával egyre nagyobb fejek alakultak ki. Azt hitték, hogy a ma élő különböző pörölycápák különböző időszakokból származó pillanatképek az evolúciós folyamat eltérő szakaszaiból: a kis kalapácsúak a családfának az idősebb fajai, míg a hatalmas kalapácsúak a legújabbak.

Mivel nincsenek fosszíliák, amelyeket meg lehetne vizsgálni, a tudósok DNS-vizsgálatokhoz nyúltak. A DNS a sejtekben megtalálható genetikai örökítőanyag, amely információkat hordoz arról, hogyan néz majd ki és működik egy élőlény. Emellett használható arra is, hogy lássuk, hogy az egyedek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

A pörölycápák kiváló navigátorok. A kutatók úgy vélik, hogy a fejük alakja segíthet az óceán vizében való tájékozódásban, mivel érzékelik a Föld mágneses terét. Ez az irányérzékük elengedhetetlen a hosszú vándorlások során, amikor táplálékot és párzási helyet keresnek.

Az eredeti írást itt találja.