A Netflixet sosem érhette az a vád, hogy ne lenne tele tartalommal. A minőség már más kérdés, de aki egy este valami könnyed levezető reményében böngészget a platformon, az jó eséllyel nem csalódik, a streamingóriás ugyanis továbbra is ontja a saját gyártású filmeket. Most az európai régióból, azon belül Németországból csemegézhetnek a vállalkozó szelleműek a 60 perc képében.

Octavio (Emilio Sakraya) MMA-harcos és pénzre van szüksége, így kulcsfontosságú, hogy következő összecsapását megnyerje. A probléma, hogy a harc pont a kislánya születésnapjára esik, és exfelesége már így is el akarja venni hősünktől a felügyeleti jogot. Octa kénytelen versenyt futni az idővel, ám sokan nem néznék jó szemmel, ha lemondaná a bunyót. 

HA VALAKI AZT MONDJA, HOGY „EZ EGY NETFLIX-FILM", AZ EMBER AKARATLANUL IS KIALAKÍT MAGÁBAN EGY NEM TÚL POZITÍV KÉPET. HOLOTT NEM VOLT EZ MINDIG ÍGY, AZ ELSŐ ÁLTALUK FORGALMAZOTT ALKOTÁS PÉLDÁUL A REMEK HONTALAN FENEVADAK VOLT, SOROZATOS FRONTON PEDIG A KÁRTYAVÁRRAL HÍVTÁK FEL MAGUKRA A FIGYELMET.  

Tény, hogy évente egy-egy gyöngyszemet kitermelnek, de mára sokkal inkább az olyan tucattermékek jellemzik őket, mint amilyen a 60 perc. Oliver Kienle rendezése ugyanis tökéletesen beleillik a már említett Netflix-filmhalmazba. A sablonos történet oka érthető is, hiszen egyértelmű, hogy nem a nagy sztorival akarják megvenni a nézőket. Sokkal inkább a tempóval és akciókkal, amely az idővel való játék miatt akár a szintén német, A lé meg a Lola afféle újraértelmezése is lehet. A különbség annyi, hogy míg Tom Tykwer 1998-as mozija kreatívan nyúlt ezekhez az elemekhez, addig a 60 perc meg sem próbál autentikus lenni. A felvezetés korrekt, de a szülinapra siető, mindenen stresszelő és agresszív Octa nem a legszimpatikusabb főhős. Hiába próbálták meg azzá tenni, elvégre mindent a lányáért tesz, annyira elcsépelt a konfliktus, hogy csak unottan legyintünk rá.

SOKKAL FRAPPÁNSABB LETT VOLNA KIHAGYNI A CSALÁDI SZÁLAT, ÉS EGY MÁSFÉLE OKOT TALÁLNI, AMI MENEKÜLÉSRE KÉNYSZERÍTI A BUNYÓST.  

Ahogy bonyolítják a cselekményt és behozzák a kétes alakokat, illegális fogadást, bundázást, sokkal jobban működik az összkép, az alvilági közeg jóval inkább ideillő, mintsem a milliószor látott, giccses szülinapra rohanás. Octa Grál-lovagnak való beállítása is több sebből érzik, hiába próbálják meg feddhetetlennek beállítani. A szűk másfél órás játékidő nem hosszú, mindig történik valami, de nagyon hamar kiismerhetővé válik a 60 perc stílusa.