Egy amerikai kutatás szerint az emberek 88 százaléka stresszesnek érzi a karácsonyi időszakot, egy másik statisztika szerint pedig az emberek 27 százaléka már november elejétől érzi az ünnepi stresszt. A „szeretet ünnepéből” sokszor pont a szeretet és az összetartás hiányzik. Ezen nem segít, hogy az előtte lévő hónapokban mindenhol piros masnival, ünnepi gyertyákkal és csengettyűkkel nyomasztanak mindenkit, hogy jön a karácsony, tehát vásárolni kell.

Évek óta figyelem a kommentszekciókat a karácsony témájú cikkeknél, ahol az önmagában ártalmatlan ünnep legalább annyi gyűlöletet kap, mint Tóth Gabi, amikor az új fricskájával táncolt a Sztárban sztár leszek! című műsorban. Vannak egyértelmű okok: az ünnepre készülődés egyre nagyobb anyagi teherrel jár, illetve sokaknak fáj az is, hogy évek óta nem volt fehér karácsony, és egyre kevésbé valószínű, hogy még lesz alkalmunk a hóesést figyelni a karácsonyfa alól.

Együtt KELL lenni, boldognak KELL lenni

Vannak azonban kevésbé kézzelfogható okok is. Ismerőseim között körbekérdezve azt tapasztaltam, hogy bár viszonylag kevesen jelentetik ki kategorikusan, hogy gyűlölik a karácsonyt, többségüknek okoz vagy okozott nehéz pillanatokat az ünnep. Többen a szervezkedést és készülődést emelték ki, illetve hogy ilyenkor egy csomó plusz elvárásnak kell megfelelni.

Bekapcsolnak a régi, akár gyerekkori reflexek, hogy együtt kell lenni, jól kell érezni magad, boldognak kell lenni, meg kell lepni a másikat. Te meg legyél meglepődve, akár bérmiféle belső igény nélkül

– ecsetelte egy a húszas évei végén járó ismerősöm, hozzátéve, hogy a karácsonyt megelőzi egy hosszú időszak, ami a rohangálásról, szervezkedésről szól, majd mire az ember beesik a fa alá, már a töke ki van attól, hogy októbertől kezdve minden az ünnepről szól.

Mint minden más ünnepből, ebből is egy eladási kampány lett. Mindenhol rád okádják a karácsonyi dolgokat, zenéket, de sokszor nincs mögötte semmi. Csak elvárás, hogy költsd a pénzt, mert karácsony van