A nagyragadozók jelenléte egyre sűrűbbé válik Magyarországon, nem véletlenül igyekeztünk a DOGZ konferencián egy teljes szekciót szánni a témának. A farkasok egyre gyakoribb jelenléte ugyanis a hazai pásztor- és juhászkutyák kényszerű szabadságának is véget vetett. A tradicionális munkák ismét előtérbe kerülhetnek az ebek mindennapjaiban.

Ha hazánkban még olyannyira nem is, Európa-szerte egyre több országban okoz komoly gondot a farkasok jelenléte. Bár a ragadozó természetes élőhelye a kontinens, az általa okozott károk jelentősek lehetnek. Az ökoszisztémában azonban pótolhatatlan a helye, nem véletlen, hogy Az Európai Unió is kiemelten foglalkozik a kérdéssel, a napokban jár le a  farkasszámlálással kapcsolatos határideje az egyes tagországoknak, így hamarosan naprakész információnk lesznek arról, vajon hány ordas él a kontinensen.

Még kérdéses, hogy hányan vannak

A  hazánkban, illetve az unió teljes területén védett státuszú nagyragadozó, a szürke farkas az elmúlt évtizedek során nem csak a Kárpát-medencében, de az Európai Unió egész területén is csak ritka vendégnek számított, azonban a kétezres évek kezdete óta rohamosan növekedni látszik az ordasok létszáma. 

Nem csak a vadászok számára érdekes téma az egyre komolyabb gazdasági konfliktusokkal is járó újbóli együttélés. 

“A vadállatok védelmét össze lehet egyeztetni az emberi tevékenységekkel” – jelentette ki Mairead McGuinness pénzügyi stabilitásért, pénzügyi szolgáltatásokért és tőkepiaci unióért felelős biztos Strasbourgban szerdán. A politikus szerint bármiféle vita előtt alapvetésként kell leszögezni, hogy a medvék, farkasok, hiúzok és sakálok a kontinens biodiverzitásának részei. 

A szeptemberi uniós plenáris ülésen a nagyragadozók védelméről igyekeztek dönteni. McGuiness a vadállatok elleni védelem alkalmazását tekintette elsődlegesnek a vadászattal szemben, ugyanis a tapasztalatok szerint komoly károkat ott okoznak a ragadozók az állatállományban, ahol erre nem fordítanak kellő gondot. Az Erdélyben már mindennaposan jelen lévő ordasokról szóló hírekre fel sem kapjuk a fejünket, azonban a tavalyi, bakonyi, tragikus véget érő, vándorló farkas illetve a Párizs-környéki erdőkben észlelt fajtársa egyértelműen jelzi, hogy valamiképpen össze kell hangolni az emberek, a haszonállatok és a ragadozók életterét. Ennek első lépéseként született meg a döntés, hogy feltérképezik az európai unió területén élő farkas állományt egy hosszú távú stratégia kidolgozása érdekében. A tagállamoknak november végére kell jelentéseiket benyújtani az országokban élő egyedekkel kapcsolatban. A plenáris ülésen felmerült a felesleges vadállomány esetén a ritkítás engedélyezése is.

A pásztorkutyák jelenthetik a megoldást

Hagyományosan a pásztorkutyák feladata volt a jószágok védelme a nagyragadozókkal szemben. Arról, hogy hogyan képesek ezek a nagytestű, erős felépítésű kutyák megóvni akár a medvéktől, farkasoktól is az állományt, a DOGZ konferencián Buzogány Ágnes tenyésztőként és állattartó gazdálkodóként osztotta meg saját tapasztalatait. A vele készült interjúban, amit ITT olvashatsz, mesél arról is, hogy milyen szempontok szerint zajlik a tenyésztés, és milyen valójában egy pásztorkutya.