Geofizikai bizonyítékok arra utalnak, hogy egy hatalmas, mágneses struktúra van mélyen Ausztrália alatt. A szakértők szerint ez lehet a Föld legnagyobb meteorkráterének maradványa.

Az Andrew Glikson és munkatársa, Tony Yeates által a Tectonophysics című folyóiratban nemrégiben közzétett kutatásban azt vizsgálták, amiről - az aszteroidabecsapódások kutatásában szerzett sokéves tapasztalatuk alapján - úgy vélték, hogy a világ legnagyobb ismert becsapódási struktúrája, amely mélyen a földbe van temetve Új-Dél-Wales déli részén.

A Deniliquin-szerkezet, amelyet még fúrásokkal kell tovább vizsgálni, akár 520 kilométer átmérőjű is lehet. Ez meghaladja a Dél-Afrikában található, közel 300 kilométer széles Vredefort-kráter méretét, amelyet eddig a világ legnagyobb becsapódásos eredetű kráterének tekintettek.

A Föld korai történetének rejtett nyomai

Az a történet, amely a Föld aszteroidák általi bombázásáról szól, nagyrészt rejtve marad. Ennek több oka is van. Az első az erózió: az a folyamat, amelynek során a gravitáció, a szél és a víz idővel lassan lekoptatja a szárazföldi anyagokat.

Amikor egy aszteroida becsapódik, krátert hoz létre, amelynek magja felemelkedik. Ez hasonló ahhoz, ahogyan egy vízcsepp felfelé fröccsen egy átmeneti kráterből, amikor egy kavicsot dobunk egy medencébe.

Ez a központi felemelkedett kupola a nagy becsapódási struktúrák egyik fő jellemzője. Ez azonban évezredek és évmilliók alatt erodálódhat, ami megnehezíti a szerkezet azonosítását.

A krátereket az idő múlásával az üledék is betemetheti. Vagy eltűnhetnek a szubdukció következtében, amikor a tektonikus lemezek összeütköznek és egymás alá csúsznak a földköpeny rétegébe.

Mindazonáltal az új geofizikai felfedezések olyan aszteroidák által kialakított becsapódási struktúrák jeleit tárják fel, amelyek akár több tíz kilométeres átmérőjűek is lehettek. Ez paradigmaváltást jelenthet a Föld évezredek során bekövetkezett fejlődésének megértésében. Ezek közé tartoznak a becsapódások során a kráterekből kidobott anyagok, a "kilövellések" úttörő felfedezései.

A kutatók úgy vélik, hogy e kilövellések legrégebbi rétegei, amelyeket a világ különböző pontjain a korai terepek üledékeiben találtak, a Föld késői nehézbombázásának végét jelezhetik. A legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a Föld és a Naprendszer többi bolygója körülbelül 3,2 milliárd évvel ezelőttig intenzív aszteroidabombázásoknak volt kitéve, ami szórványosan azóta is tart.

Néhány nagy becsapódás összefüggésbe hozható a tömeges kihalási eseményekkel. Az Alvarez-hipotézis például, amely Luis és Walter Alvarez tudós apáról és fiáról kapta a nevét, azt magyarázza, hogy a nem őslénytípusú dinoszauruszok mintegy 66 millió évvel ezelőtt egy nagy aszteroida becsapódása következtében pusztultak ki.