Szeretnénk idén nyáron megörvendeztetni magunkat saját termesztésű, mézédes házi paradicsommal? Akkor ne késlekedjünk tovább, népesítsük be ágyásainkat palántákkal! Az időjárás most már engedi, hogy az előnevelt mediterrán zöldségfélék – a paprika, a padlizsán és a paradicsom – elfoglalhassák méltó helyüket a veteményeskertünkben, és langymeleg nyári estéken kéznél legyen az ízletes házi termés egy jó grillparti tökéletes kiegészítőjeként.

A házi paradicsom dicsérete

A paradicsom egyébként is az egyik legjobb példa arra, miért érdemes „vesződni” egyes zöldségek nevelésével. A nyári nap érlelte, gondos kezek ápolta friss paradicsom íze össze sem hasonlítható a messzi földről érkezett vetélytársaiéval, melyekkel szezonon kívül sanyargatnak bennünket a szupermarketek. Ez utóbbi – küllemben tetszetős, ám zölden leszedett utóérlelt – változatok ízükben köszönő viszonyban sincsenek a „valódi” paradicsommal. A hazai primőrök megjelenésével már alakul a helyzet, ám a megfelelő időben szüretelt, frissen fogyasztott saját termés így is lenyomja majd a piaci kínálatot (azt a termést, amely a jobb tárolhatóság végett szintén nem a teljes érés állapotában kerül a standokra).

Paradicsomot nevelni magunknak ugyanakkor egyáltalán nem nehéz, a mediterrán zöldségek közül a legstrapabíróbb növényünk. Különösebb rákészülést sem igényel. Ha nincs magaságyásunk, nevelhetjük akár az erkélyen egy nagyobb cserépben vagy zsákban. Vannak kifejezetten balkonra szánt, determinált növekedésű törpeparadicsom-fajták, de ha a hely nem akadály, ide is választhatunk folyton növő típust. Ha jártunkban-keltünkben csipegetnénk, válasszunk koktélparadicsom-fajtákat, melyeket tényleg hasonlóképp fogyaszthatunk, mint a nyári gyümölcsöt!

Megérett az idő

A paprika, a paradicsom és a padlizsán a csucsorfélék családjába tartozó, melegigényes zöldségféléink, amelyek (főképp fiatal korukban) igen érzékenyek a hidegre, ezért a mi klímánkon előnevelést követően kerülhetnek szabad ég alá az ágyásainkba. Tradicionálisan a fagyosszentek (május 14-e) után ajánlják a kiültetésüket, a palánta korát tekintve 8–10 hetesen válnak éretté a kinti létre.

A paradicsomok esetében, ha az időjárás kedvező (éjszakára sem hűl le tartósan a hőmérséklet), megfelelő edzést követően már április végén megkockáztathatjuk a kiültetést, figyelemmel a fajta egyedi jellemzőire. Magaságyásban nekem eddig az áprilisi paradicsomültetés bejött (bár az elején hetekig haldokolnak),  de a paprika és a padlizsán esetében május végéig várok. Ennek leginkább praktikus okai vannak: az ekkora kikerülő elővetemény helyére érkeznek. Június elejéig még elfoglalhatják végső helyüket az ágyásainkban, ám minél később kerülnek ki, annál később fordulnak termőre. Ha magunknak neveltük őket, kiültetés előtt ne feledkezzünk meg az edzésről! A vásárolt palántákat rögtön elültethetjük.

Saját nevelésű kontra piaci palánták

Én a saját nevelésű palánták híve vagyok, leginkább azért, mert szeretek részese lenni a folyamatnak az elejétől a végéig. Másrészt, ha magról neveljük a növényeket magunknak, biztosak lehetünk abban, hogy vegyszer– és műtrágyamentes palántákat ültethetünk majd el. A megvásároltak esetében nem tudhatjuk, milyen tuningot kaptak, amitől pillanatnyilag mondjuk jobban néznek ki, mint a hazai fejlesztésűek, ám ez a későbbi kondíciójukról már nem lesz elmondható. Harmadrészt, vetőmagból hihetetlen bőséges a választék, változatos színű és formájú paradicsomokkal kísérletezhetünk. Palántákból már közel sem ilyen széles a felhozatal, és később az a meglepetés is érhet, hogy a termés mégsem olyan, mint amit ígértek. Palántákat lehet ugyanakkor csereberélni is! Nehéz egyetlen fajtából keveset nevelni, ezért barterezhetünk másokkal, így erősítve kertünk biodiverzitását is.

Palántát nevelni valójában nagy kaland, mindenkinek csak ajánlani tudom. De ha nem tettük, akkor sem kell kétségbe esni, mert a piacról vagy különböző kertészetekből könnyen és olcsón beszerezhetjük őket.