Ez hatalmas eredmény és óriási megtiszteltetés! Köszönöm a közönségnek, hogy felemelték a filmem! És miért is gondolom így?

Amikor tavaly októberében az első tárgyaláson ültem a legnagyobb mozihálózattal, a forgalmazási vezető próbálta megtudni tőlem, hogy milyen nézettségre számítok. Fogalmam sem volt, hogy mennyit mondjak.

Zöldfülű voltam, de hittem, bíztam magamban és a filmemben. Néha fel sem tudom fogni, hogy hogy tudtam végigcsinálni… és akadályokon átlépni. Megszállottá váltam ebben az alkotási folyamatban. Talán ezért.

Egy profival álltam szemben a tárgyaláson. Nem voltam tisztában mi a reális manapság a hazai piacon. De mondanom kellett egy számot. Így hirtelen és ösztönösen rávágtam:

30 000 néző

- A menedzser elmosolyodott, azt hiszem kinevetett magában.

- Azt mondta, ha 10 000 néznék meg a filmet, az is egy kisebb féle csodának számítana… mert független magyar filmeknek szinte nincs is esélyük a nagy produkciókkal és külföldi sikerfilmekkel szemben. Ez van. De éreztem a bizalmát.

- Végül azt mondta nézzük meg, próbáljuk meg, neki tetszik a film, más mint a többi. De ha az első héten nem hozza az adatokat, akkor második hétvégén leveszik a műsorról.

- Azt kérdezte mennyit költök marketingre?

- Kimondtam egy számot és vázoltam a stratégiát.

- Újból elmosolyodott… Azt mondta ez töredéke annak, amivel nagy számokat lehetne elérni…

- Azt mondta egy esélyem van, az pedig a közönség. Ha tetszik a film a közönségnek, ha szeretik és megfogja őket, egymásnak ajánlják, beszélnek róla, akkor az fel fogja emelni a filmem…

- Megkötöttük a szerződést. Ismeretlen helyzet előtt álltam. De eljutottam idáig, most itt vagyok, tovább kell hinni, tovább kell dolgozni….

Először kicsit elkenődtem a beszélgetés hatására. Mit is keresek itt én egyáltalán… Első kérdés, hogy egyáltalán meg fogja érni a filmem a második műsorhetet? Vagy kivágják... Egyáltalán van-e esélyem 10 000 nézőszámot elérni? Egyáltalán mit szól hozzá a közönség?

- Félretettem a félelmeim és belevetettem magam az ismeretlenbe. De nem felejtettem el a 30 000-et. Elmémben erre kondícionáltam magam. De nem görcsösen, hanem nyugodtan, kiegyensúlyozottan. Meg kell próbálnom. Ha nem próbálom meg, sosem tudom meg, hogy képes vagyok-e rám, képes-e a film rá.

Ma mondhatnám azt is, hogy bevonzotta az elmém, az akaratom és hitem ezt a számot. Igen, hiszek az elme teremtő erejében. Hiszek abban, hogy ilyenkor az univerzum is segíti az embert. De munka, nehézségek, gátló tényezők és áldozat nélkül nem valósulnak meg az álmok. És még szerencse is kell, hogy legyen…  és volt

Nos a közönség felemelte a filmem. 16-ik hete van műsoron. Óriási megtiszteltetés és elismerés ez! Ezzel az utóbbi évek (talán utóbbi 10 év) egyik legsikeresebb független magyar filmje lett a Jóreménység-sziget.

KÖSZÖNÖM A KÖZÖNSÉGNEK!

Köszönöm annak személynek és személyeknek, akik inspiráltak a film elkészítésében! Köszönöm mindazoknak, akik segítettettek.

Köszönöm a szereplőknek Dorogi Fernandának, Baranyák Béla Atyának és Molnár Barnabásnak!

Köszönet barátomnak Zoltan Tasi -nak, a film colorist-jének és plakát tervezőjének, hogy színeket adott a filmemnek és köszönöm Madácsi Imrének és a Gaston Stúdiónak a hang-utómunkát, amitől 5.1-ben szólal meg a Tisza a mozikban. Köszönet Radványi Évának a prdodukciós koordinációt és mozikba bejutást! Nélküle ez nem történt volna meg!

UI: Amikor elérte a filmem a 30 000 nézőszámot, a fenti menedzser felhívott és gratulált az eredményhez. Ezt igazán emberi gesztus volt. Köszönöm!

Viszlát a Tiszán!

Üdv.:

Ljasuk Dimitry (Dimi)

rendező