Pinczés Dávid története nemcsak nem mindennapi, hanem nagyon inspiráló is. Egy debreceni gyereket rabul ejtett a film a VHS kazetták korában, s ez azóta is megmaradt benne. A szenvedély és az érdeklődés meghozta gyümölcsét, hiszen ami diákként a filmnézésben és egy filmanimációkkal és -trükkökkel foglalkozó, kisfilmes honlap szerkesztésében nyilvánult meg, az mára profi filmezéssé vált. Dávid ma már több nemzetközi elismeréssel büszkélkedhet, legújabb alkotását, az Imposztort 8 nemzetközi díjjal jutalmazták, a Végtelenben kettő című első, alapozó éves vizsgafilmjével is 14 díjat nyert: többek között a Los Angeles-i ​​Independent Shorts Awards négy díját is. Dáviddal múltról, de leginkább a jelenről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.

Gyerekként fedezted fel a filmeket. Voltak kedvencek?

Pinczés Dávid: Egy nagy bérházban nőttem fel Debrecenben és mint minden gyereke akkoriban, én is a VHS-korszakban éltem. Emlékszem, mekkora élmény volt, amikor felszerelték a szomszédos bérházra a parabolaantennát és csak úgy tódultak ránk a sorozatok, rajzfilmek, TV-filmek. Emlékszem, hogy milyen sokat mentünk a videótékákba és mennyire vártuk, hogy láthassunk a heti újdonságokat. A középiskolában természetesen ez megmaradt, de reálisan próbáltuk szemlélni a szüleimmel a világot, ezért nem mertem filmművészeti vonalon elindulni. Az egyetem alatt filmkritikákat írtam a debreceni Hajdú-bihari Napló hasábjaira, az Index.hu akkor még létező házimozi mellékletének voltam az online főszerkesztője, illetve alkalmam nyílt valódi forgatáson is segédkezni. Diploma után a tanult szakmámnak megfelelően helyezkedtem el, marketinggel foglalkoztam, de mellette elvégeztem pár kisebb filmes kurzust, megtanultam többek között vágni, mert a film szeretete és az érdeklődés sohasem múlt el.

És jött a Werk Akadémia….

Pinczés Dávid: Igen, 2019-ben, miután budapesti lakhelyemtől mindössze pár utcányira költözött a Werk Akadémia, jelentkeztem a filmes képzésükre. Úgy éreztem, hogy készen állok arra a nagy munkára, amit el szeretnék végezni. Nem bántam meg ugyanakkor a közgazdász és marketinges múltamat, mivel projektmenedzsment és marketing nélkül a film sem létezne. Hihetetlenül hangzik annak, aki nem lát bele, de a rendezés körülbelül 20%-a volt a munkámnak például az Imposztor esetében is, a többi mind más feladat volt, amit meg kellett oldani. Azt gondolom, hogy sohasem késő az önmegvalósítás, ezt az én példám is jól mutatja, de mindenre meg kell érni. Ezért is volt igaza édesapámnak, aki akkoriban a debreceni Csokonai Színház főrendezőjeként dolgozott. Nem szólt bele a pályaválasztásomba, de utólag azt mondta, szerinte jól döntöttem, hiszen a filmes pálya komoly érettséget követel, 18 évesen az ember túl fiatal hozzá, nem élt meg eleget, nem tudja a gondolatait, érzéseit úgy megfogalmazni, ahogyan kellene.

Vannak példaképeid?

Pinczés Dávid: A szüleimen és tanáraimon kívül természetesen sokakat sorolhatnék, akiktől eltanulhattam a helyzetekre való reagálást, a szakma fortélyait. Igazán azonban azt gondolom, hogy mindenben volt valami sorsszerűség az életemben, a véletlenek játéka mindig fontos volt. A mesterszakácsok útmutatása mellett a kuktának elé sodort alapanyagra és tűzre is szüksége van, csak akkor tud főzni.

Vannak, akikkel szívesen dolgoznál majd együtt?

Pinczés Dávid: Természetesen vannak, akár olyan vonatkozásban is, hogy nagy rendezők munkáját figyelhessem közvetlen közelről, az elmondhatatlan lehetőség lenne. Színészek tekintetében Alföldi Róbertről és Mácsai Pálról egyébként volt egy prekoncepcióm, hogy – mivel mindketten rendeznek is – vajon milyen szemmel fogják nézni a ténykedésemet.  Nagyon jó volt velük dolgozni. Természetesen vannak, akikkel még szívesen találkoznék közös munka erejéig, de ezeket mind a jövő dönti majd el. Egyébként más ágak jeles képviselőinek munkáját is szívesen figyelném közelről, legyen szó koreográfusokról, zenészekről vagy akár animátorokról.

Pinczés Dávid: Nagyon sok tervem van és természetesen nem tudom mit hoz az élet, de az már biztos, hogy a filmmel még indulunk nemzetközi fesztiválokon. Egy kisebb prágai szemle műsorára tűzte a filmet, így megvolt az első hivatalos külföldi mozivetítésünk is, ahol különdíjjal jutalmaztak minket, illetve a Képmás magazin szervezett nemrég beszélgetést a Várkert Bazárban. Ami most előttünk áll, az június 10-én a Magyar Mozgókép Fesztivál, amely szintén vetíteni fogja a filmet.

Nagyon köszönjük az interjút, nagyon sok sikert és még sok-sok filmet kívánunk neked a továbbiakban!