A magyar filmgyártás egyik legnagyobb vállalása volt az 1968-as Egri csillagok, és bár tudjuk, hogy maga a vár nem volt igazi, a lángok és a tűzkerék igen, a film pedig, ha csak kis részben, de bolgár produkció.

olt idő, amikor a magyar filmgyártás brillírozott a történelmi filmekben, olyan ma is időtálló alkotások születtek sorra, mint a Rákóczi hadnagya (1953), A kőszívű ember fiai (1965), a párban készült Egy magyar nábob (1966) és Kárpáthy Zoltán (1966), és persze mind közül talán a legemlékezetesebb, az Egri csillagok (1968). Gárdonyi Géza abszolút közönségkedvenc, évtizedeket átölelő regényének megfilmesítése a korabeli magyar filmgyártás egyik legnagyobb vállalása volt, és bárrengeteg igaz, vagy éppen nem igaz anekdota született a forgatásról, kvarcórás török harcosokról és mindenféle szódásszifonokról, ezt a filmet nem vehetik el tőlünk.

Gárdonyi Géza regénye 1899-ben a Pesti Hírlapban, a kor szokásainak megfelelően folytatásokban jelent meg, majd a nagy siker miatt két évvel később könyv formájában is kiadták, mint a szerző legelső nagyregényét. A történet 1533-ban indul, és Eger várának 1552-es ostromával, az óriási túlerővel szemben diadalt arató egriek győzelmével zárul. Az ekkor Egerben élő, tehát a feldolgozott „téma” közvetlen közelében lévő Gárdonyi rengeteg kutatómunkát végzett, még Isztambulba is elutazott, és a szöveget is sokáig csiszolta: az 1901-es regényváltozatnak csaknem a harmadát átírta, az 1913-as kiadásnál pedig még a nyomdában is dolgozott a szövegen. A regényt számos nyelvekre lefordították (a német kiadás címe Sterne von Eger, az angolé Eclipse of the Crescent Moon), létezik továbbá bolgár, cseh, eszperantó, észt, finn, holland, horvát, lengyel, litván, orosz, örmény, román, szlovák, szlovén, ukrán, vietnámi valamint kínai fordítása is, sőt, 2013-ban, Gárdonyi születésének 150. évfordulója alkalmából török nyelvre is lefordították.

A könyv alapján már 1923-ban készült film: Fejős Pál rendezte, és egyben ez volt az utolsó magyar némafilm, ami jókora bukás lett. Fejős csalódottságában el is hagyta az országot. Kalandos élete volt, Fritz Langgal dolgozott, Amerikában orvos-bakteriológus képesítést szerzett, a déltengerekre vezetett kutató-expedíciókat, régészkedett, majd hazatért még két filmet leforgatni, aztán a Yale és a Columbia egyetem professzora lett, de ez egy másik cikk témája. A második, a NAGY filmet Nemeskürty István írta, aki szükségszerűen változtatott pár dolgon – a történet teljesen mellőzi Gábor pap figuráját (a regényben ő kegyelmez meg Jumurdzsáknak, és ő veszi el tőle a gyűrűt, amit Gergőnek ad), és a szultán elleni merényletkísérlet is kimarad, a rendező pedig a történelmi filmek specialistája, Várkonyi Zoltán. A zeneszerző Farkas Ferenc volt, a operatőr Szécsényi Ferenc (Hideg napok), a látványtervezője pedig Vayer Tamás és Szász Endre volt – igen, a festő Szász Endre.

Bár kevesen tudják, de az alkotás magyar-bolgár koprodukcióban készült, ugyanis a konstantinápolyi jeleneteket a bolgár tengerparton vették fel a helyi kollégák segítségével az első rész végéhez – merthogy a film két részben készült el. Az viszont mindenki tudja, hogy az egri vár kicsinyített mását Pilisborosjenő mellett építették meg, jórészt fából. Ami még ma is látható, pedig a forgatás során egyszer ki is gyulladt, és

amikor a színészek menekülőre fogták, Várkonyi gyorsan összeterelte a stábot, a lángoló díszletek közé parancsolta a színészeket, és máris forgatni kezdett

- kihasználva, hogy a szereplő rémülete és a vár pusztulása valóságos volt. Csak akkor fejezte be a munkát, amikor már tényleg életveszélyessé vált a helyzet. A vár az évtizedek folyamán erősen lepusztult, de később is számos filmben forgattak ott: Gyula vitéz télen-nyáron, Sztogoff Mihály, Magyar vándor, Rab ember fiai, Angyalbőrben, de nem csak a helyszín volt híres, a szereplőgárda is.