Megjelent a Beatinterjúk III., ami ékes bizonyítéka annak, hogy a hatvanas évek hazai zenéjének témája jóformán kimeríthetetlen kincsestára a meghökkentő és humoros történeteknek, amelyek nem utolsósorban a kádári–aczéli művelődés- és kultúrpolitika elemzéséhez is adalékul szolgálnak. A kötet szerzője, Bálint Csaba – aki nem mellesleg a Magyar Rockhírességek Csarnoka vezetője – már sok-sok éve veti bele magát fáradhatatlanul a zenészek utáni nyomozásba, és a Beatinterjúk trilógiává duzzadó történetfolyama is azt támasztja alá, hogy tevékenységét siker koronázza.

A sztorik csak úgy hömpölyögnek a könyvben, miközben egyre mélyebbre ássuk magunkat a hazai rocktörténetben.

Ennek a könyvnek, ahogy az előző két „testvérének” is, az a legfőbb erénye, hogy olyan adatokat tár az érdeklődők elé, amelyeket máshonnan teljességgel lehetetlen megtudni. Kutathat az emberfia levéltárakban élethosszig, de a könnyűzenei élet képviselőinek egyéni sorsa a történeti értékű iratokból aligha rekonstruálható teljeskörűen.

Igaz, a levéltárakban lévő dokumentumokban olyan témákról esik szó a zenészekkel kapcsolatban, amelyekről ők maguk sem tudtak, és ma sem biztos, hogy tudnak (ezalól talán az állambiztonsági iratok a kivételek, mert azokban előszeretettel vájkáltak a populáris zenei szcéna egyes tagjai közötti kapcsolatrendszerében), emiatt azokról interjúkban sem tudnak beszélni. Ezért különösen érdemes ezt a három könyvet lapozni a történelem iránt érdeklődőknek is, hiszen amit nem árulnak el az iratok és a belőlük készült könyvek, azt megteszik helyettük a zenészek, de ez fordítva is igaz, amit a zenészek nem mesélnek el, azt megtudhatjuk az eredeti dokumentumokból. Így a két forrásanyag kiegészíti egymást, és ettől kapunk még konkrétabb képet a kádári kor könnyűzenei életéről.

A kutatók tudhatják, az olvasók legfeljebb sejthetik, hogy milyen hosszú ideig tarthatott a széles nyilvánosság előtt mára már sokszor ismeretlen korabeli zenésztársak felkutatása, hiszen ők éppen azok a muzsikusok, akik a zsenik és a sztárok talán legizgalmasabb pillanatainál, a kezdeti lépéseinél voltak ott. (Az is megérne egy misét, hogy miután létrejött a kapcsolat zenész és interjúvoló között, milyen eszközökkel tudta szóra bírni ezeket a beat hőskorából származó, és sok esetben ott is maradó zenészeket.)