Az űreszköz a Jupitert és holdjait fogja vizsgálni, de mégsem arrafelé tart, hanem visszatér a Föld közelébe, majd a Vénusz felé veszi útját.

Az Európai Űrügynökség Cosmic Vision programjának részeként indított JUICE misszió két napja startolt el Francia-Guyana-ból, ahol április 14-én, magyar idő szerint 14 óra 14 perckor szállt fel a szonda az Ariane-5 rakéta segítségével. A misszió célja, hogy közelebbről vizsgálja a Jupiternek és holdjainak rendszerét, egyfelől úgy, mint egy miniatűr Naprendszert, ahol az égitestek egymásra való hatását tanulmányozzák a szakértők, másrészt a Jupiter különleges mágneses terének rejtélyeit és három jeges holdjának, az Europának, Kallisztónak és Ganümédésznek az óceánjait és exoszféráját térképezik fel a legalább három évig tartó küldetés alatt.

A kijelölt célhelyszín tehát, ahova a szondának el kell jutnia, a Jupiter környéke,

ami a Földtől átlagosan körülbelül 700 millió kilométerre található: a bolygó keringési pályájának legközelebbi pontja 588 millió kilométerre van, a legtávolabbi 968 millió kilométerre. A JUICE-nak azonban teljes nyolc évébe fog telni, hogy ezt a pontot elérje és útja első szakaszában még csak nem is a Jupiter felé halad. Ehelyett a Naphoz közelebbi Vénusz irányába repül.

A NASA-nak a külső Naprendszert kutató szondája, a Pioneer-10 1972 márciusában hagyta el a Földet és 1973 novemberében már a Jupitert fényképezte, igaz, hogy akkor még 25 millió kilométeres távolságban volt tőle. Hamarosan azonban, december harmadikán már 132 000 kilométerre közelítette meg a bolygót. A Pioneer-11 még gyorsabban jutott el a Jupiterhez: 1973. április hatodikai indulása után 606 nappal, 1974. december harmadikán már el is száguldott a bolygó mellett, méghozzá sokkal közelebb, mint elődje: 42 500 kilométeres közelségbe került a Jupiter felhőitől. A két misszió bizonyította, hogy a külső Naprendszer eléréséhez nincs szükség sok évig tartó utazásra, az ezután következő missziók során azonban egyre több és több időbe telt a szondáknak a Jupiterhez való megérkezés.

Ennek oka, hogy a küldetések során gyakran az égitestek gravitációs erejének hatását használják ki az űreszközök gyorsítására, vagy éppen lassítására, hogy kevesebb üzemanyaggal lehessen távoli célpontokhoz juttatni a szondákat, amelyek így több tartalékkal rendelkeznek a későbbi üzemeléshez vagy a szükséges korrekciókhoz, illetve eleve kisebb teherrel indulhatnak útnak a Földről. Az úgynevezett hintamanővert (gravitációs manővert) alkalmazó módszer megtervezése során gyakran nem egy, hanem több égitestet, bolygókat, holdakat és aszteroidákat is felhasználnak az űrügynökségek az űreszközök meghajtására, beleértve a belső Naprendszer bolygóit is és ezek pontos hatásának felmérése döntő szerepet játszik a misszió útvonalának tervezésében.

Így fordulhat elő, hogy egy-egy küldetés a Jupiterhez nem több száz millió, hanem több milliárd kilométert fed le,

ahogy az történt az 1989-es Galileo, a 2011-ben indított Juno, és a most elstartolt JUICE esetében is.