A kétszeres Világjátékok-győztes, tizennégyszeres világbajnok és hatszoros Európa-bajnok uszonyos úszó, Senánszky Petra furcsán érezte magát, amikor megkapta az első fizetését – úszóként. A világklasszist különlegesség teszi, hogy két műfajban is eredményes, a biológus és szakfordítói végzettséggel is rendelkező sportoló ugyanakkor a hétköznapokon nagyon is szeretne elvegyülni a tömegben.

– Miért nem csak simán úszik?
– Miután gyerekkoromban a Debreceni Búvárklubba írattak be, ahol uszonnyal úsztak a sportolók, magától értetődött a választásom, megfogott az uszonyos úszás változatossága, megtetszettek az eszközei, és az is vonzó volt, hogy nagyon gyorsan lehet az uszonyokkal haladni. Azért sem akartam volna váltani, mert a két legjobb barátnőm is itt úszott, amikor pedig már jöttek az eredmények, végképp magával ragadott. Amikor sportolni kezdtem, a városban nem is volt erős úszóklub.

– Ha valaki jó a három versenykategória egyikében, könnyen lesz eredményes egy másikban is?
– Nem feltétlenül. Mindháromnak megvan a sajátos technikája, nemigen szokták váltogatni a műfajokat a sportolók. Rajtam még a külföldiek is meglepődnek, hogy az uszonyos gyors­úszás mellett uszonyos felszíni úszásban is szoktam váltóban versenyezni. A búvárúszás pedig megint külön kategória, míg az uszonyos úszáshoz jó adottság, a búvárúszásban nem lenne annyira előnyös a magasságom.

– Ha már szóba hozta: csaknem százkilencven centire nőtt – nem akarták annak idején elcsábítani mondjuk kosárlabdázni vagy kézilabdázni?
– Nem próbálkoztam más sporttal, igaz, nem is nagyon vittek volna, mert nem voltam ügyes a labdával. Egyébiránt az úszásban sem voltam kiemelkedő, olyannyira nem, hogy nem is akartak felvenni versenyzőnek. Nekem semmi sem jön automatikusan az életemben, mindig mindenért meg kell küzdenem. Nekem ahhoz van tehetségem, hogy dolgozzak.

– Az élete meghatározó éveinél említette: tavaly küzdelmes időszakon ment keresztül, megannyi kihagyással és újrakezdéssel. A felszerelései közül az uszonytól, a maszktól vagy a légzőcsőtől a legkönnyebb elszokni?
– Mindegyiktől.

– A laikus azt hinné, ennyi év után az uszony már ránőtt a lábára.
– Sokszor én is ezt hiszem, aztán mindig meglepődöm, mennyire fáj a lábam, amikor egy-egy kihagyás után újra felveszem. Például amikor az úszó országos bajnokságra készülve egy ideig mellőztem, és először újra felvettem, csak kétszáz métert bírtam leúszni benne, mert begörcsölt a lábam. Szóval, sokat kell uszonyban úszni ahhoz, hogy hozzászokjon az ember lába, ugyanakkor könnyen elszokik tőle.

– Akkor nem lehet könnyű összehangolni a felkészülést a klasszikus és az uszonyosúszó-versenyekre. Nem tartott attól, miközben a májusi budapesti Európa-bajnokság gyorsúszószámaira készült, hogy megkopik a technikája az eredeti sportágában?
– Akkor egy kicsit játszottunk a tűzzel. De az edzőmmel, Kókai Dáviddal mindig szem előtt tartjuk, hogy a fő sportágam az uszonyos úszás, és ezt sosem áldozzuk fel az edzéseken. Egyébként nem feltétlenül vet vissza, ha klasszikus úszóedzéseket végzek, mert ezáltal jobban rá tudok érezni az uszonyos változatra is. A táv ráadásul itt is, ott is ötven és száz méter, ebben tehát nincs változás, ezzel együtt persze nem egyszerű két sportágra készülni.