E jeles évforduló alkalmából érdemes megemlékezni a forradalom debreceni eseményeiről és kiváló képviselőiről, köztük a 175 éve Debrecenben kormányzóvá választott Kossuth Lajosról, akinek emlékét számos hely és anekdota őrzi a városban. Ezekből szemezgetünk most.

 

Kossuth Lajos és családja, 1849. január 7-én, vasárnap déli egy órakor hideg, dermesztő időben, egy zárt utazókocsin érkezett Debrecenbe. A város határát a Miklós utcai kapunál lépték át, ahol az őrszolgálatot ellátó őr a 2265-ös sorszámmal jegyezte fel a naplóba és a szám mellé odaírta: Kossuth, magyarok Mózese. Az utazás nem volt egyszerű, hiszen vasút akkor még csak Szolnokig volt, onnan mindenki úgy utazott tovább, ahogy tudott, de főleg szekereken. Szolnoktól még napokig tartott az út. A mínusz húsz fokos hidegben, térdig érő hóban, a rossz alföldi utakon ez különösen megterhelő volt. Kossuth állítólag a nagy hidegben meg is fázott. A városkapu és Kossuth érkezésének emlékét a Miklós utca és a Külső Vásártér sarkán álló épület falán emléktábla őrzi.

 

 

A hosszú és nehéz út után bizonyára jóleső érzéssel töltötte el Kossuthot, hogy a város lakossága hatalmas szeretettel fogadta. Kossuth 1849. január 9-én a Városházával szemben, a Piac utca 31. szám alatt ma is álló Andaházi-Szilágyi ház erkélyéről üdvözölte először a várost. A Városháza előtti terület a szabadtéri megmozdulások egyik legfontosabb helyszíne volt a forradalom idején, ahol hatalmas tömeg gyűlt össze egy-egy szónoklat vagy népgyűlés alkalmával. Ez időben keresztelték át a területet Szabadság térre. Az „SZM” monogramos, díszes vaskorlátos erkélyt, ahonnan Kossuth buzdító beszédet intézett Debrecen népéhez, 1923-ban az épület átalakítása során elbontották és a lakóház belső udvara felől építették be, ahol ma is látható. Kossuth beszédére a ház Piac utcai homlokzatán elhelyezett emléktábla utal.

 

 

Kossuth és családja a Városháza emeletén lakott. Itt volt a Honvédelmi Bizottmány hivatala és a Városháza titkos levéltárában őrizték a magyar Szent Koronát. Bár sokat dolgozott, Kossuth naponta egy óra szabadidőt mindig engedélyezett magának. Ezt az időt városnézéssel töltötte. Ellátogatott többek között a Fehérló Fogadóba (a mai Megyeháza helyén állt 1908-ig), ahol a kedvenc cigányprímása, Boka Károly muzsikált neki, járt kétszer a Nagyerdőben és a Füvészkertben is, ami akkor még a mai Déri tér helyén állt. Rajongott a természetért és nagyon szerette a virágokat, különösen az ibolyát, a gyöngyvirágot és a rózsát, így első látogatása után a füvészkert vezetője minden reggel két hatalmas csokrot juttatott el a Kossuth családhoz a Városházára. Az egyik Kossuth hivatali íróasztalára, a másik a családi lakosztályba került.

 

Kossuth debreceni tartózkodásának nagy részét természetesen a közélet töltötte ki. Az Országgyűlés Alsóháza (Képviselőház) a Református Kollégium Oratóriumában tartotta üléseit, ennek szószékéről mondta Kossuth a beszédeit. A szószék alatt a képviselőház elnöki helye volt, bal felől a jegyzők, jobb felől a Honvédelmi Bizottmány elnöke és alelnöke ültek. A szószékhez és a pulpitushoz közeli padokban foglaltak helyet a Honvédelmi Bizottmány tagjai és az Országgyűlés ismert személyiségei, köztük Kossuth Lajos, akit 1849. április 14-én itt választottak kormányzóvá. Az Oratórium a kollégium múzeumának részeként látogatható, a képviselők és Kossuth réztáblával jelölt helyére akár mi magunk is beülhetünk.

 

Debrecen ikonikus épülete, a Református Nagytemplom szintén sorsdöntő történelmi események helyszíne volt a szabadságharc idején: 1849. április 14-én Kossuth Lajos itt kiáltotta ki a Habsburgok trónfosztását, április 19-én pedig itt olvasta fel a Függetlenségi Nyilatkozatot. Az eseményeknek a Nagytemplom egyik állandó tárlata, a Kossuth-emlékkiállítás állít emléket, melynek legértékesebb darabja Kossuth-széke és néhány személyes tárgya.

 

 

A Debrecen főterén álló Kossuth szoborcsoportot 1914. május 3-án lepleztek le. Kossuth Lajos 1894-ben bekövetkezett halála után Debrecen lakossága szeretett volna szobrot állítani a forradalom vezető alakjának. Közadakozásból és városi költségvetésből készült el a mű, Margó Ede és Pongrácz Szigfrid közös alkotása, melynek központi figurája Kossuth Lajos. Az alatta balra látható mellékalakok: Szacsvay Imre, aki az országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztője volt, és Perényi Zsigmond, a főrendiház másodelnöke. Mindkettőjüket kivégezték. Mögöttük magasodik Könyves Tóth Mihály Kossuth-párti tábori lelkész, akit szintén halálra ítéltek, de nyolcévi fogság után szabadon bocsátották. Kossuth alakjától jobbra a vörössipkás ezred zászlótartó katonája búcsúzik édesanyjától a csatába indulva.