A Beatles rajongók tudják, hogy az együttes utolsónak elkészült albuma az Everest munkacímmel készült. Úgy tervezték, hogy elutaznak Nepálba és az új nagylemez borítójára készítenek olyan fotókat, ahol a háttérben a Mont Everest látszik. Mint az Everest márkájú cigaretta dobozon. Innen származott ugyanis az ötlet, az egyik hangtechnikus ezt a fajta dohányterméket szívta.

Az 1969 február 22-én elkezdett felvételezés során azonban az együttes tagjai között annyira kiéleződtek az ellentétek, hogy alig tudták a munkát is befejezni, nem, hogy együtt elutazzanak olyan messzire. Paul McCartney ötleteként, amikor már az album a befejezés felé haladt, augusztus 08-án, lementek az utca nevéről ismert stúdióból, John elhívta Ian Macmillan fotós barátját, aki egy hordozható létráról 11.30 – 11.40 között készített fotókat.

Erre a tíz percre egy rendőr leállította az utcában a forgalmat (ennek ellenére a képen véletlenül jobb oldalt ottmaradt egy bámészkodó amerikai turista. Persze, a későbbiekben ismertté vált a neve, hiszen a legismertebb Beatles album fedőlapján szerepelt: Paul Cole, Floridából). A felvételek közül hatot választottak ki, az albumon látható felvétel az ötödik. Volt egyébként olyan is, ahol ellenkező irányból, jobbról balra vonult át a Nagy Négyes a gyalogos átkelőhelyen.  

Bejegyzésem témája nem a Beatles album, nem is az az agyonrágott konteo, a háttérben, egy VW bogáron látszó LMW 28IF rendszám „titka”. Szokásom szerint „jó messziről” közelítem meg a kiválasztott témát, hiszem, hogy az írás ezen szakaszában senki ki nem találná! 

A fotón három „beatle” öltönyben látható, a negyedik, George Harrison farmer nadrág-kabát kombinációban. Mert így, ebben a kényelmes viseletben jött el aznap a stúdióba a munkára. Az előtte lépdelő Paul McCartney sötét öltönyben és mezítláb kel át a londoni utcán. Az említett konteo sokat foglalkozik ezzel a részlettel is, közben csak az történt, hogy Paul a felvételezés során szandált viselt, de a fotózás előtt lerúgta lábáról.

Az öltönyöket Tobby Natter londoni szabó készítette, akinek sikerült megnyerni a híres liverpooliakat, hogy az általa tervezett és a fiataloknak szánt, elegáns, de nem klasszikus öltözéket honosítsák meg. 

John Lennon az élen fehér öltönyben vezeti a csapatot. 

Számos forrás szerint ezek után terjedt el a fiatalok között a fehér, laza „lennonos” öltöny viselete. Magam is emlékezem arra, hogy sokan öltöztek fehérbe, ha nem is Tobby Natter-féle öltönybe. Olyan „menősnek” számított.

Ismertebb személyiségek sem idegenkedtek a fehér öltönytől. A néhai jugoszláv elnök, Tito marsall fehér színű marsalli egyenruhában jelent meg például azon a fogadáson, amire Belgrádban II. Erzsébet angol királynő hivatalos látogatása alkalmából került sor. A brit sajtó és elegánsnak találta. Fehér öltönyben jelent meg az El nem kötelezettek mozgalom első értekezletén is. Richard Burton néhai amerikai színész is fehér öltönyben kereste fel Titót 1971 júliusában Brioni szigetén kedves feleségével Elisabeth Taylorral. 

Az utóbbi évtizedekben ez a viselet eltűnt. Ritka, mint a fehér holló.

Hivatalos eseményen csakis sötét öltönyben illik megjelenni. El sem lehet képzelni, hogy például valamelyik képviselő akár a magyar, akár az európai parlamentben fehér öltönyben jelenjen meg. Vagy állam- illetve kormányfő csúcsértekezleten.

Volt egy magyar politikus, miniszter, aki – mivel egyben a Fradi elnöki tisztségét is betöltötte – néhányszor fehér öltönybe öltözött, zöld inget húzott alá és fehér nyakkendőt. A DVSC elnöke bizonyára piros inget választana, ha ilyen megjelenésre szánná magát.

Manapság az emberek általában visszafogottabban öltöznek, fehér öltönyt férfi ritkán választ. Tengerparton, üdülőhelyen, nyáron még használatos, a világos (ha nem is fehér) de többnyire lazább, vászonöltöny-szerűség. A fehér rövidnadrág gyakoribb. A múlkoriban hallgattam egy beszélgetést egy stylistel, aki elmondta, hogy Olaszországban például szívesen viselnek a férfiak akár fehér kordbársony nadrágot még télen is. És nem számít különcködésnek.

A nők gyakrabban hsználnak fehér színű öltözéket, ritkábban kosztümöt, de gyakrabban fehér nadrágot, szoknyát, ruhát.

Most értem a témához:

A minap Budapesten délidőben a Dózsa György úton előttem haladt egy hölgy vékony (meleg van!) fehér ruhában. A pláne, amiért mindezt leírtam: átvirított a ruha alatt a piros színű alsóneműje!

Akik gyakorlottak a fehér színű öltözék viseletében, azok tudják, hogy vigyázni kell, mit húz az ember alá. 

A fehér fürdőruha is veszélyes lehet. Ha átnedvesedik. 

Csorba Zoltán